5.rész Something great

Sziasztok! :)
Megint péntek, jövőhéten ilyenkor már szünet lesz, legalábbis nekem, mert nekünk nem kell menni szombaton. :)
Nem tudom mit mondjak a részről, talán csak annyit szeretnék mondani, hogy hamarosan már nagyobbakat fogunk ugrani az időben, egyelőre még csak pár napot, de ez nőni fog.
Remélem mindenkinek tetszeni fog! Jó hétvégét! :)

Nessa. xx 

A gyomrom körülbelül akkorára zsugorodott, mint egy kisbaba ökle. Rebeca mellettem ült, lábait lelógatta az ágyról és mosolyogva próbált megnyugtatni, furcsa volt, mert először fordult ez elő velünk. Ő csinálta meg a hajam, ő választotta ki a ruháim és festett ki, mert természetesen ő tudta, hogy Niall mire készül. A házban csend volt annak ellenére, hogy mindkét szülőm itthon tartózkodott, talán sejtették, hogy nem lenne jó elriasztani a lányuk első olyan udvarlóját, akinek ez a bizonyos lány elfogadta a felkérését. Anya teljesen bezsongott, apa valami vasvilláról és lőszerekről kezdett beszélni, én meg csak ültem, és vártam, péntek reggel kezdődött, és ahogy teltek az órák én úgy lettem egyre idegesebb.
A csendbe szinte belehasított a csengő éles hangja, hirtelen felugrottam, Rebeca felvisított és a hajam kezdte igazgatni, még mielőtt kirohanhattam volna, hogy egyrészt minél hamarabb eltűnjek innen, még megmentsem Niall-t a szüleimtől.
-Faith.-fogta meg a kezem barátnőm. Kérdőn fordultam felé, csak mosolygott, megrázta a fejét és csendesen átölelt. 
A szívem hevesen dobogott, visszaöleltem, majd egymásra mosolyogtunk és megigazítva a ruhám elindultunk a lépcső felé. Rebeca lányosabb ízléssel büszkélkedhetett, mint én. Neki köszönhettem a mai öltözetem, mely egy halvány rózsaszín nadrágból, szegecses és csipkés fehér rövid ujjúból, és fehér Converse-ből állt. Lefelé menet többször is visszafordultam, de ő folyton visszaterelt és lefelé lökdösött. Amikor meghallottam anyuék hangját megszaporáztam a lépteim és szinte bevágódtam a nappaliba. Niall nyugodtan vezette rám kék szemeit, farmernadrágot, fekete pólót és fekete cipzáros felsőt viselt, szőke haját felzselézte, kedvesen beszélgetett a szüleimmel.
-Sziasztok!-csillantak fel még jobban szemei.
Szégyenlősen elmosolyodtam és odamerészkedtem hozzá, gyengéden megölelt és puszit nyomott az arcomra.
Kezében csak most vettem észre a csokor virágot, melyet görcsösen szorongatott.
-Ezt neked hoztam.-mondta halkan, és a kezembe nyomta.
Kissé kétségbeesetten pislogtam körbe, Rebeca megnyugtatóan mosolygott rám, apu Niall-t méregette, míg anyu arca szinte sugárzott.
-Köszönöm.-néztem rá hosszú szempilláim mögül, száját mosolyra húzta, amikor puszit nyomtam puha arcára.
Barátnőm a kezembe nyomott egy fehér dzsekit, hálás pillantással megköszöntem, és odaadtam neki a virágcsokrot, a kabátom Niall segítségével felvettem.
-Hát...-haraptam az ajkamba.-Majd jövök.
Anyu bólintott, nagy nehezen apa is, majd Niall kezet nyújtott neki.
-Örülök, hogy megismerhettem önöket, Mr. és Mrs. Freelove.
Búcsú után egymás mellett léptünk ki az ajtón.
-Nem tudok vezetni.-vallotta be halkan.-Hívhatok egy taxit...
-Ne!-kaptam rá a tekintetem.-Szeretek sétálni.
-Nem megyünk túl messze.
Mosolyogva bólintottam, egy ideig szótlanul sétáltunk némi távolsággal kettőnk közt, majd lassan közelebb kerültünk egymáshoz. Érzékeltem, hogy visszatartja a levegőt, majd ujjai bátortalanul megérintették a kézfejem. Keze beborította az enyém, óvatos mosolyt villantott rám, a torkomban dobogó szívvel húzódtam közelebb, kezeink beszorultak kettőnk közé. Valamiért mindig azt hittem, ha lesz barátom, a keze majd izzadt lesz és kellemetlen lesz megfogni, de Niall keze puha volt, bár kissé érdes, és egyáltalán nem izzadt. Néhány percig még csak egymásra nézni sem mertünk, nemhogy megszólalni. Hangja kellemesen csengett, amikor megszólalt, néhányan elsiettek mellettünk, nem foglalkoztak azzal, hogy kivel sétálok, pedig azt hittem, az emberek majd minden 2. lépésnél megállítanak minket, pedig nem.
-Még mindig nem hiszem el, hogy igent mondtál.-nézett rám mosolyogva, majd óvatosan lepillantott a kezünkre, gyengéden megszorítottam az ujjait.
-Én sem.-mosolyodtam el.-Eddig nem bántam meg.
-Remélem, a későbbiekben sem fogod.
Lefordultunk az egyik sarkon, az eddiginél is jobban lassítottunk, még közelebb kerültem hozzá, kissé hullámos hajam egyik fele az ő vállán pihent, majd hirtelen lecövekelt egy hatalmas kapu előtt.
Ámulva néztem fel a fehér házra, míg Niall bepötyögte a kapukódot, kezemnél fogva húzott be maga után, az ajtóig macskakővel kirakott út vezetett, a fű zöld volt, és a távolban felfedeztem egy tavacskát is.
Előhalászta a kulcsait, az egyiket a zárba dugta. Nem számítottam rá, hogy talán majd Niall otthonába jövünk.
-Megpróbáltam kissé összepakolni, majd eldöntöd, hogy mennyire sikerült.-kuncogott, és kitárta az ajtót. Kezét, mely eddig az enyémet fogta, most a derekamra tette és gyengéden terelt be maga előtt.-Nem túl sokat vagyok itt, de amikor igen, akkor elég nagy kupit hagyok magam után.
Furcsa volt belépni Niall házába, még ha nincs is itt annyit, mint a fiúkkal közös házba. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, vajon hány lányt hozott már el ide, majd ezt szinte azonnal kivertem a fejemből, eddigi "tapasztalataim" alapján, Niall nem az a srác, aki minden útjába kerülő lánnyal kikezd és szobára visz.
Felkattintotta a villanyt, a kis helyiséget elárasztotta a fény, és én csodálkozva néztem körbe. Az előszobából az út egyenesen a nappaliba vezetett, ahonnan nyílt az Amerikai stílusú konyha, ebédlő, felfelé pedig egy lépcsősor vezetett a szobákhoz. Nem volt rendetlenség, Niall valószínűleg csak ráparázott, óvatosan kibújtam a cipőmből és a mellettem tanácstalanul álldogáló fiúra néztem.
-Arra gondoltam, hogy jobb lesz mindkettőnknek, ha inkább ide hozlak. Nem akarlak bajba sodorni a rajongóink miatt. 
Mosolyogva bólintottam, hirtelen nem tudtam mit kezdeni a kezeimmel, és alapjában úgy magammal se, Niall idegesen pislogott körbe, majd gyengéden megérintette a karom és behúzott maga után a konyhába.
-Nem tudok főzni.-közölte kissé csalódottan.-De megpróbálkozhatok vele, ha szeretnéd, de nem akarom, hogy ételmérgezést kapj. 
-Az nem lenne túl jó.-nevettem.
-Akkor abban megegyeztünk, hogy most nem főzök, majd legközelebb megkérem Harry-t, hogy segítsen.
Legközelebb... szóval akar még többször is randizni velem.
-Rebeca segített abban, hogy legalább rendelni tudjak olyat, amit szeretsz.-nyitotta ki a hűtőt.-Remélem tényleg ezt szereted, és nem mondott hülyeséget.
Halkan hümmögtem, minden más esetben biztos voltam benne, hogy Rebeca képes lenne erre, de most nem, nem hagyná, hogy éhezzek életem első randiján.
Kivett két tányért, melyekre szépen ki volt szedve a vacsoránk. A számban összefutott a nyál, a sült hús és mellette köretként zöldségsaláta láttán. Elégedetten elmosolyodott, majd a mikróba helyezte a tányérokat.
-Sajnos kissé kihűltek.-fűzte hozzá.-Szóval, akkor semmi olyan nincs benne, amit nem szeretsz?
-Nincs.-mosolyogtam, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
A beszélgetést kissé erőltetettnek éreztem, kék szemeivel a mikrót pásztázta, nevetnem kellett, az arckifejezéséből ítélve valószínűleg hevesen gondolkozott azon, hogy mit kellene mondania.
-Gyere.-fogta meg a kezem. A mikró még járt, de nem mondtam semmit és engedelmesen követtem. Egy másik helyiségbe vezetett, hatalmas hosszú asztal állt középen, arrébb pedig egy lényegesen kisebb, mellette párnázott fehér székekkel, az asztal közepén egy csokor virággal.
-Nem találtam itthon gyertyát.-motyogta.-Inkább vettem virágot.
Egy tincsem a fülem mögé tűrtem, kihúzta nekem a széket, mintha csak egy étteremben lennénk, majd leült velem szemben. Értetlenül néztem rá, megvonta a vállát, akkor sem állt fel, amikor a mikró sípolva jelezte, hogy az ételek megmelegedtek. Maradt a helyén és csak nézett rám, majd az ajtóban megjelent Zayn, talpig feketében, nyakában egy csokornyakkendővel, és hülyén mosolygott. Kezében a két tányért tartotta, és egy üveget.
-Szia Zayn.-nevettem, amikor letette elém a saját tányérom.
-Hölgyem.-biccentett.
Sosem szerettem ha kiszolgálnak, de ez ellen nem tudtam mit csinálni, nevetnem kellett az evőeszközök rossz elrendezésén, egy kanál volt azon az oldalamon, ahol a villának kellett volna lenni, de nem tettem szóvá. Ha ez a legnagyobb hiba, amit ejt a ma este során, Niall valószínűleg tökéletes. 
-Iszol alkoholt?-emelte rám kék szemeit.
A Zayn kezében tartott pezsgősüvegre néztem, 17 évesen már túl voltam néhány bulin, ahol ittam már alkoholt, úgy gondoltam, nem árthat 1 pohár ebből, hiszen nem lehet az a célja, hogy leitat. Kissé bizonytalanul bólintottam, Zayn nem töltött túl sokat, és nekem elég is volt az a 2 korty egész estére.
-Érezzétek jól magatokat.-mosolygott, majd kimasírozott.
Niall mosolyogva nézett rám.
-Csak őt mertem megkérni, hogy segítsen, a többiek biztos elejtik a tányérokat, Liam pedig épp mással van elfoglalva. 
Kisimítottam néhány tincset az arcomból, egy ideig csak bámultunk egymásra, majd amikor az ajtó jól hallhatóan csukódott, Niall halkan elnevette magát.
-Olyan szerencsétlennek érzem magam.-túrt a hajába.-Sajnálom, kell egy kis idő, míg összeszedem a gondolataim.
Aprót bólintottam, az ajkamba harapva vettem el a másik oldalamról a villát.
-Annyira örülök neki, hogy itt vagy.-mondta.
-Én is.-mosolyogtam rá, halkan hümmögtem, amikor beleharaptam a húsba.
Elégedetten mosolyogva figyelt, majd ő is enni kezdett, néhány pillanatig csendben élveztük a finom ételt.
-Sokkal könnyebb beszélgetni veled, amikor többen vagyunk.-jegyezte meg.
-Nem csak neked van szükséged időre.-néztem fel.-Én oldódok fel nehezebben, Rebeca beszédesebb és könnyebben megy neki az ismerkedés. 
-Nem baj, kedvelem a csendesebb lányokat.-kacsintott.-Legközelebb megpróbálkozok ilyet főzni.
-Segítek.-nevettem. Volt egy tippem, hogy az rosszul fog elsülni, ha mi ketten megpróbálunk főzni. 
Jóízűen falatoztunk, próbáltam nem leenni a felsőm, közben egyre többet beszéltünk, néha teljesen jelentéktelen dolgokról, majd azon kaptam magam, hogy jól érzem magam vele, éppen nevetett valamin, kezeit a szája elé tette, hogy ne köpje szét a salátát. Nevetve néztem az arcát, szemei vidáman csillogtak, haja kissé összekócolódott, annyiszor túrt bele az este folyamán, kis nevetőráncok voltak a szeménél, és gödröcskék az arcán, amikor mosolygott. Lesütöttem a tekintetem, az utolsó falatot is megettem, Niall már csak rám várt, ő néhány perc alatt eltüntette a sajátját.
-Megnézünk egy filmet?-kérdezte óvatosan. 
Bólintottam, felpattant, és a kezeimnél fogva húzott fel, mielőtt viszont elindultunk volna, még egy kedves, kissé félénk ölelésben részesített.
-Remélem, még mindig nem bánod, hogy eljöttél.- motyogta a hajamba.
-Egyáltalán nem.-sóhajtottam.
Elengedett, ujjait már bátrabban fűzte össze az enyémekkel és átmentünk a nappaliba. Előhozott néhány pokrócot, bár a házban kellemes idő uralkodott.
-Milyen filmeket szeretsz?-kérdezte, és leült mellém néhány DVD-vel a kezében.
Közelebb húzódtam hozzá, hogy lássam a kezében tartott filmeket. 
-Mindent.-vontam meg a vállam.
Szemeim felcsillantak, amikor a filmek közt megpillantottam az én személyes kedvencem. Nem hittem volna, hogy megvan neki, óvatosan elvettem, ujjaim közt szorongatva a tokot néhány percig csak néztem rá. Az Éhezők Viadala.
-Szeretnéd megnézni?
-Lehet?-pislogtam nagyokat.-Láttad már?
-Még nem láttam.
A szám "o" alakot formált, hihetetlennek tűnt, hogy létezik olyan ember, aki még nem látta ezt a filmet. Ezt az elméletet azonnal el is vetettem, inkább az tűnt hihetetlennek, hogy esetleg létezik olyan ember, akinek nem tetszik ez a film. 
-Miről szól? A címe alapján én valami olyannak képzelem el, hogy szegény emberek küzdenek kajáért.
Felnevettem, összeráncolt szemöldökkel tovább folytatta az elméleteinek gyártását.
-Vagy lányokról, akik éheznek egy fiú szeretetéért, és ezért a film tele van cicaharcokkal.-görbítette be az ujjait, és a levegőbe suhintó mozdulatot tett.-Nem, April, Niall az enyém! Hogy képzeled?! Niall az enyém!-kiabált elvékonyított hangon.
A hasamat fogva dőltem el, orrát kicsit felhúzta.
-Szóval kinevetsz.-biggyesztette le alsó ajkát.-Akkor világosíts fel, mi ez a film, ha nem harcolnak csajok értem, sem szegények kajáért?
-Majd meglátod.-mosolyogtam, és megdörzsöltem az arcom.
Kivette a kezemből a lemezt és felállt, hogy a lejátszóba tegye.
Amikor megjelent a tévé hatalmas képernyőjén a menü, mosolyogva néztem fel rá.
-Hozok valamit, amit ehetünk közbe.-mondta, majd ellépett mellettem. 
Nem kellett sokat várnom, néhány csomag chipssel, sajtos ízesítésű pattogatott kukoricával, és két kis dobozos kólával tért vissza. Izgatottan vártam, hogy elindítsa a filmet, előtte viszont még lepakolt az asztalra, majd a nappali ablakai előtt behúzta a függönyöket, hamar sötétségbe burkolózott az egész ház, csak a tévé világította meg az arcom. Leült a kanapé sarkába, mosolyogva néztem rá, majd a karja után nyúltam és megpróbáltam közelebb húzni magamhoz.
-Niall, nem kell több méterre lenned tőlem.
-Én csak...
-Ne aggódj.-nyomtam puszit az arcára.-Még sosem filmeztem apun kívül más fiúval, szeretném kipróbálni.
Nagyokat pislogott, testtartása kissé merev volt, elvette az asztalról a tálba szólt popcorn-t és a távirányítót, hallottam, ahogy hangosan kifújja a levegőt, majd közelebb húzódott hozzám és a pléddel betakarta a lábaink. A tálat az ölébe helyezte, én pedig a fejem óvatosan a vállára hajtottam.
-Ők szegények, nem?-kérdezte.-Ez a kislány fog harcolni a kajáért?
-Nem, Niall.-kuncogtam.-Csak figyelj, majd meglátod, mi fog történni.
-Ez valami romantikus film?
-Egyáltalán nem.-ráztam a fejem.
-Ki ez a lány?
-Katniss.-tájékoztattam mosolyogva.
-Azt mondtad, nem szegények.
-Niall.-nevettem fel.-Minden kiderül később.
-Jó.-motyogta.-Faith?
-Tessék?-emeltem fel a fejem. Egy újabb kérdésre számítottam a filmmel kapcsolatban, ehelyett egy ideig csak csendben figyelt, majd megrázta a fejét és óvatosan összefűzte az ujjainkat. Fejem a mellkasára hajtottam, meglepően kellemes volt így vele, lábaim felhúztam, csendben maradt, kék tekintetét a tévére szegezte, néha lepillantottam a kezünkre, amikor ujjai végigsimítottak a kézfejemen. Néha visszafojtott lélegzettel figyeltük a képernyőt, Niall csak akkor kezdett nevetni, amikor meglátta a "jövőbeli" emberek öltözékét, majd megkomolyodott. Többször is láttam már ezt a filmet, már mondtam, hogy ez a kedvencem, és most sem untam. Olyan volt, mintha először nézném, az ajkaim beharaptam, amikor Katniss menekült a tűz elől, a szemeimbe könnyek gyűltek, amikor meghalt Rue, az egészet úgy izgultam végig, mint a könyv elolvasása után, amikor először mentem el a moziba. Elmentem hétfőn, majd kedden, szerdán... egészen addig, míg vetítették. Valamilyen szinten megint először láttam, először néztem meg ezt a filmet egy fiúval és meglepően jól éreztem magam, talán most a legjobban.
A film végénél mindketten mozdulatlanul ültünk, nagyot sóhajtott, majd közelebb hajolt hozzám és megpuszilta a hajam.
-Itt sem élnék szívesen.-motyogta.
-Tetszett?-néztem rá.
Mosolyogva bólintott, lábait kinyújtóztatta, a film közben akaratlanul is még közelebb kerültünk egymáshoz, nem volt kedvem arrébb húzódni, sem hazamenni. Nem akartam visszatérni abba a valóságba, ahol ő nincs. 
Előhúzta a telefonját, szemei elkerekedtek.
-Ha nem akarok rossz fényben feltűnni a szüleid előtt, jobb, ha hazakísérlek.
Elégedetlen hümmögés hagyta el a szám, én is kinyújtóztattam kissé elgémberedett testrészeim, a pléd lehullott a lábaimról, amikor a telefonomra néztem nekem is elkerekedtek a szemeim. Kissé talán késő volt...
Felhúztam a cipőm, Niall felsegítette a kabátom, majd kézen fogva léptünk ki a londoni csípős hidegbe. Közelebb bújtam hozzá, úgy indultunk el, hogy egyik keze a derekamon pihent és közel tartott magához, már nem éreztem magam zavarban. Lassan lépdeltünk, egyikünk sem sietett, az utcánkon befordulva a torkom kissé összeszorult, ahogy közeledtünk az ajtóhoz. Az egyik ablakból fény szűrődött ki, féltem, hogy talán a szüleim most sincsenek csendben egymással szemben. Magamban elhatároztam, hogy ezt azt estét semmi nem teszi tönkre, semmi és senki. Keze lehullott a derekamról, amikor beléptünk a kapun, helyette megfogta a kissé átfagyott kezem, az ő tenyere meleg volt, és átmelegítette az én kezem.
-Köszönöm.-mosolygott rám.
A teraszt lámpájának fényében, csodás szemei szinte szikráztak, ajkaim elnyíltak, amikor elmerültem a kék tekintetében.
-Micsodát?
-Hogy eljöttél velem, én nagyon jól éreztem magam.
-Én is.-hajtottam le a fejem.-Jobb nem is lehetett volna.
Mosolyogva a fülem mögé tűrt egy rakoncátlan tincset.
-Eljönnél velem egy másodikra is? 
-Igen.-vigyorodtam el.
Mosolygott, megvillantotta fogszabályzóit, és én a szívem körül éreztem valamit felolvadni. 
-Akkor majd megbeszéljük, hogy mikor.-simította meg a kézfejem.
Ránéztem, tekintetét az enyémbe fúrta, a szívem meglódult a mellkasomban, miközben közelebb hajolt, nem ellenkeztem volna, ha megcsókol, habár ellepett az idegesség. Még sosem csókolóztam. Szemeit behunyta, ahogy én is az enyéim, lágy puszit adott az ajkaimra. Csak egy puszi volt, de úgy éreztem, lábaim nem tudnak megtartani és a szívem kiugrik a mellkasomból. Lassan elhúzódott, kezeit az arcomra tette és ajkait a homlokomhoz nyomta.
-Jó éjszakát, Angyalom!
A becézés belülről melengetett, zavartan sütöttem le a tekintetem, úgy éreztem, nekem is kell valamit tennem, az arcához hajoltam és gyengéd puszit adtam rá.
-Jó éjt, Niall.
Kezem a kilincsem pihent, megvárta, míg belépek, és csak azután indult vissza a lakásába, ha odament. Nekidőltem az ajtónak, mutató és középső ujjaim akaratlanul is az ajkamhoz érintettem. Ez nem volt csók, csak egy puszi, de akkor is a számra... egy fiútól. Egy nem is akármilyen fiútól. És jó volt. 
Komótosan vettem le a kabátom és a cipőm, majd zokniban léptem be a nappaliba, ahol anya és apa egymás mellett ültek, csendben voltak.
-Sziasztok.-mondtam, a hangom kissé bizonytalan volt.
Köszöntek, majd én elindultam a lépcső felé.
-Faith!-szólt utánam anya.-Jól érezted magad?
-Igen.-mondtam, és az arcomra mosoly kúszott.
-Jól van, kicsim. Igazán édes ez a fiú.
-Tudom, anyu. Most felmegyek és lefekszem, jó éjszakát.
-Jó éjt.-mosolygott rám apu. 
Felbaktattam a lépcsőn, a telefonom előhúztam a zsebemből és hívást kezdeményeztem Rebeca-val, lendületből az ágyamra vetődtem, az első búgás után felvette.
-Na, na, na? Mesélj! Mit csináltatok? Aranyos volt? Finomat ettetek? Megcsókolt? Faith!
Felnevettem a szeleburdiságán, próbáltam valami értelmeset kinyögni, de csak egy sóhajtás hagyta el a szám.
-Szent Isten! Megcsókolt, ugye?
-Nem, igen, nem volt csók, csak... megpuszilt. A számon.
Szemeim szorosan lehunytam, hatalmasat sikított a telefonba, majd hadarni kezdett.
-Úristen! Találkoznunk kell!
-Rebeca, túl késő van, holnap mindent elmondok.
-Most értél haza?-kérdezte kissé csendesebben.
-Igen, filmeztünk és egyikünk sem figyelt az időre.-csavartam az ujjam köré az egyik tincsem.
-Mit néztetek?
-Az Éhezők Viadalát...
-Na ne.-mondta kissé lesokkolva.-Miért nem valami romantikusat? Akkor biztos megcsókolt volna rendesen!
-De ez viccesebb volt.-kuncogtam.-Találgatott, hogy a cím alapján miről szólhat a film.
-Az 50 első randi is vicces, és romantikus.-tájékoztatott.-Faith, szeretem azt a filmet, de nem randira való.
-Szerintem tetszett neki.
-Jó, mindegy.-hallottam, hogy sóhajt.-Olyan édesek vagytok. 
-Elhívott még egy randira.-mondtam fojtottan.
-Tudtam! Ugye igent mondtál neki?
-Persze.-hunytam le a szemeim.-Megharagszol, ha most letesszük? Elfáradtam.
-Nem, dehogy.-kiáltott fel. Már meg sem rezdültem hangjának hirtelen emelkedésére.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mosolyogtam.
-Faith, megígérsz valamit?
-Persze.-dörzsöltem meg a szemeim.
-Ha ő lesz a barátod, és nekem Liam, vagy bárki más, ugye maradunk legjobb barátnők?
-Örökké a legjobb barátnőd leszek.-suttogtam, majd megszakítottam a beszélgetést.
Lezuhanyoztam, pizsamában és a puha mamuszomban még gondosan átfésültem a hajam, majd kibújtam a mamuszból és megágyaztam. A takaróm puha volt és meleg, néhány percen át még nyomkodtam a telefonom, majd letettem az éjjeliszekrényre, remélve, hogy reggel nem fog hörögve ébreszteni.
A hátamra fordultam, a plafont néztem és közben arra gondoltam, hogy történhetett ez velem. Életemben először randiztam, életemben először tetszett egy fiú. Egy nem is akármilyen fiú.