18.rész You always will be mine

Sziasztok! :)
Nem is tudom mit mondhatnék, én szeretem ezt a részt, kivételesen úgy érzem, hogy nem is lett annyira rossz, és remélem ti is így gondoljátok majd.

Jó hétvégét! :)

Nessa. xx

Szakadt az eső. Az ablakban ültem és azt vártam, mikor kanyarodik be végre az utcára az ismerős, fekete autó. Már este volt, úgy volt megbeszélve, Niall este 10-re ér haza, én azóta ültem az ablakban, mióta hazajöttem az iskolából. Átöltöztem egy itthoni rövidnadrágba és egy pólóba, magamhoz vettem némi ételt majd leültem ide a párkányra. Miután elment a turnéra némileg összeszedtem magam, minden nap beszéltünk telefonon, skype-on, videókat készített nekem a koncertekről és amikor ő próbákon volt, én pedig iskolában, szinte folyamatosan üzeneteket küldtünk egymásnak. Elég gyakran aludtam apánál, bár mire ő hazajött én már aludtam. Rebeca-val is sokat voltunk együtt, tulajdonképpen miatta nem úgy éltem, mint egy zombi. Elrángatott magával vásárolni, megpróbáltunk bejutni a Harrods-ba, és furcsamód most már be is engedtek minket. Az egyik péntek este csak úgy elmentünk sétálni, London belvárosában kötöttünk ki az egyik parkban és csak csendesen ücsörögtünk egymás mellett. Ritkán voltak csendes pillanataink.
-Tudod, sokkal erősebb lány vagy, mint azt gondoltam.
-Ezt hogy érted?-néztem rá, és összehúztam magamon a kabátom. Fújt a szél és hűvös volt, de tőzsgyökeres angolként ez fel sem tűnt nekünk.
-A szüleid válnak, Niall elment, hamarosan külön főiskolára megyünk, ami még engem is kiborít, és te még mindig ugyanaz vagy, aki eddig is voltál. Nevetsz velem, segítesz a hülye franciában, néha fel kell kaparnom téged a padlóról miután beszéltél Niall-vel, amikor eleged lesz nálunk alszol és kibeszélünk mindenkit. Én nem bírnám ugyanúgy élni az életem ennyi rossz dolog után/közben, mint te.
Nem tudtam erre mit mondani, így hát csak megvontam a vállam és felemeltem a fejem. A szél kisöpörte rendezetlen tincseim az arcomból és hátrafújta őket, szőke barátnőm felsóhajtott és fejét a vállamra hajtotta.
-Nagyon hiányzik Liam.
-Tudom.-sóhajtottam. Ő akkor először mondta ezt, én minden nap elmondtam neki mennyire hiányzik nekem Niall. Ettől függetlenül tudtam, őt is gyötri a magány, csak ő sosem mutatta ki annyira ezen érzéseit, ő mindig igyekezett boldog lenni.-De már csak 2 hét.
Azt már nem tettem hozzá, hogy utána még 8 hónap.
Az autó bekanyarodott az utcába, a szívem megállt néhány másodpercre, szinte sokkot kaptam, majd hevesen kezdett verni, lefordultam a párkányról, az ajtó akkor állt meg a felhajtón, amikor én remegő kezekkel feltéptem az ajtót. Kirohantam az esőbe, eszem ágában sem volt megvárni őt a teraszon, nem akartam többet várni rá. Felhúzta a kapucniját és ügyködött valamit, majd kilépett az esőbe kezében egy csokor virággal, mezítláb rohantam felé, tágra nyílt kék szemekkel nézett rám és a csokrot bedobva az ülésre elkapott engem. Felzokogtam, amikor ajkaink megtalálták egymást. Nem érdekelt az eső, nem érdekelt, hogy az eget egy villám szelte ketté és utána hangos dörgés következett, újra a karjai között voltam, újra őt csókoltam és ezen kívül semmi más nem érdekelt. A csókunkat tulajdonképpen csak szebbé tette a szakadó eső, bár én sosem tartoztam azon lányok közé, akik arról fantáziáltak, milyen lehet esőben csókolózni, de kétségtelenül ez egy újabb szép pillanat volt a kapcsolatunkban. Elhúzódott, arcomat a kabátja azon részébe temettem, ahol a vállát sejtettem, kissé lehajolt és elvette a virágot az ülésről, majd becsapta az ajtót és berohant velem a házba. Már mindegy volt, bőrig áztam, de mint már mondtam, nem érdekelt.
-Faith.-nevetett halkan, és letett a kanapéra. A nevetésétől megborzongtam, élőben sokkal valóságosabb volt, mint a telefonban és végre láthattam az arcát, az édes gödröcskéit, a nevetőráncokat a szeménél. Kezeim az arcára tettem és végigsimítottam a bőrén.-Miért nem vártál meg itt bent?
-Túl sokat vártam már.-súgtam.
-Öltözz át.-húzott fel.-Meg fogsz fázni.
Bizonytalanul bólintottam, hallottam a nevetését a hátam mögött, miközben felfelé botladoztam a lépcsőn. A kezem remegett, az egész testem remegett de nem azért, mert fáztam, inkább melegem volt. Kibújtam a ruháimból és megtörölköztem, majd felvettem egy száraz rövidnadrágot és egy fehér Beatles pólót. A hajamat átdörzsöltem egy törülközővel, majd kifésültem és szabadon hagytam, remegő lábakkal mentem le a lépcsőn, az előszobában ott volt Niall esőcseppekkel pöttyözött bőröndje, de őt nem találtam sehol. Beléptem a konyhába, pont akkor töltött az egyik bögrébe a frissen főtt teából, vizes kabátjától már megvált, ülepes farmert viselt, fehér pólót és egy kék melegítőfelsőt, nedves haját hátrasimította és lazán nekidőlt a pultnak. Egy ideig csak álltam az ajtóban, én őt néztem, ő pedig engem méregetett.
-Nekem kellene teát főznöm neked.-léptem hozzá közelebb.
Felém nyújtotta a kezeit és átölelte a derekam, tettem még egy bizonytalan lépést ő pedig ellökte magát a pulttól. 
-Annyira hiányoztál.-húzott magához, fejemet a vállára hajtottam, úgy tartott a karjai közt, mintha bármelyik pillanatban darabokra hullhattam volna. És talán ez így is volt. Arcát a hajamba temette, illata az orromba szökött és jobban simultam hozzá, mégiscsak igaz maradt, hogy ott volt az otthonom, ahol ő volt.
6 hete nem láttuk egymást, eredetileg 4 hét volt tervezve, de ráadáskoncerteket tűztek ki és bővítették a turnét néhány koncerttel. 6 hét iszonyatosan hosszú idő volt. Az ajkaim bizseregtek a csókjáért, kissé elhátrált, kezét az arcomra tette és kisöpört néhány hajszálat az arcomból, elnyílt ajkakkal tanulmányozta az arcom.-Gyönyörűm.
A hajamat az egyik vállamra húzta és óvatosan végigsimított rajta, egyik kezem a tarkójára csúszott és közelebb vontam magamhoz, homlokát az enyémnek döntötte, ajkainkat csupán néhány milliméter választotta el egymástól. Hirtelen felemelt, meglepve kaptam a vállához, a pulton találtam magam kis híján felborítva a teafőzőt. Orra összeütközött az enyémmel, mindkettőnk elmosolyodott, majd ajkai az enyémre simultak és beférkőzött a combjaim közé. Gyengéden simogatta a derekam, ujjaim a hajába csúsztak, élveztem, hogy tincsei kibújnak az ujjaim közül, gyengéden cirógattam a tarkóját közben egyre hevesebbek lettünk. 6 hét elszalasztott csókjait kellett bepótolnunk.
Végre újra teljesnek, egésznek éreztem magam, nem pedig egy elveszett kislánynak. Leemelt a pultról és lassan megszakítottuk a csókot, az ajkaim újból égni kezdtek utána, lehunyt szemekkel hallgattuk egymás heves légzését, ujjai gyengéden becézgették a derekam. Amikor kinyitottam a szemem a mosolyával találtam szembe magam, ami miatt nekem is mosoly szökött az arcomra.
-Éhes vagy?-kérdeztem, válaszul nagyot bólintott.
Kibontakoztam a karjai közül és a hűtőhöz léptem, távolléte alatt gyakran próbálkoztam a konyhai eszközök használatával ennek köszönhetően pedig sikerült ehető ételeket gyártanom. Csakis miatta küzdöttem a csirkével, és mára sikerült győzedelmeskednem felette. A hűtőből kivettem a majonézes salátát, amit köretként hoztam össze, majd a tűzhelyhez lépve óvatosan leszedtem a fóliát a csirkecombokról. Niall kezei hátulról ölelték át a derekam, leheletét éreztem a fülem mögött miközben állát megtámasztotta a vállamon.
-Ne mondd, hogy ezt te csináltad.-nyitotta nagyra kék szemeit.
-Akkor nem mondom.-kuncogtam és megfordultam az ölelésében.-Valamivel muszáj volt elfoglalnom magam, és mivel szereted a hasad...-simítottam végig az említett testrészén.
-Te egy angyal vagy, komolyan mondom.-nyomott gyengéd csókot a számra. Mosolyogva engedett el, csillogó szemekkel figyeltem, ahogy egy tányérra szedett a salátából, majd elvett két csirkecombot. -Ugye eszel velem?-mért végig, aprót bólintottam és a szekrényhez léptem, hogy magamnak is vegyek egy tányért, de mielőtt megtehettem volna újabb hatalmas kanál salátát lapátolt a tányérjára és egy tekintélyes méretű húst helyezett mellé.
-Megfelelt volna másik tányérba is.-nevettem.
-Nem.-huppant le az asztalhoz, és felém nyújtotta az egyik kezét.-Gyere ide.
Egy villával a kezemben léptem oda hozzá, az ölébe húzott és kivette a kezemből az evőeszközt.
-Kóstold meg.-biztattam, nagyon reméltem, hogy ízleni fog neki. Árgus szemekkel figyeltem, ahogy levágott egy darabot a húsból és a szájába vette, majd megkóstolta a salátát... és elfintorodott. Az arcomra kiült a döbbenet és a csalódottság, szája mosolyra húzódott és miután lenyelte a falatot hangosan felnevetett.-Bunkó.-sziszegtem, és vele együtt nevettem.
-Látnod kellett volna az arcod.-vigyorgott. Finoman meglöktem a vállát, elkapta a kezem és közelebb húzott magához.-Csak hülyültem, nagyon finom.
Válaszul csak végigsimítottam a tarkóján, ettem vele néhány falatot, közben élvezettel figyeltem, ahogy jóízűen lapátolta magába a salátát és egyre nagyobb darabokat vágott a húsból. Minden 2. falatot az én számba próbált tuszkolni, de egy idő múlva én jól laktam és elfoglaltam egy másik széket szorosan mellette, igazán büszke voltam magamra, hogy sikerült valami olyat csinálnom, aminek örült és ízlett neki. Nagyot sóhajtva dőlt hátra széken, egyik kezét a hasára simította és rám mosolygott.
-Ez finom volt.-jelentette ki, és megfogta a kezem, rövid időn belül újra az ölében ültem.-Köszönöm. 
Arcomat a nyakába temettem, elképesztően hiányzott minden vele kapcsolatos dolog és az, hogy újra együtt voltunk mindennél többet jelentett nekem. Megfogta az egyik lábam és áthúzta magán, így már az egész testemmel felé fordulva ültem az ölében, a térdeim alá nyúlt és felemelkedett. Könnyedén tartott, egyik kezével megfogta a piszkos tányért és a mosogatóba tette, majd lecsukta a villanyt és átvágott velem a konyhán. Egy dolgot nagyon jól tudtam, az elkövetkezendő 4 napban egyetlen percet sem fogok nélküle tölteni. Bizony, csak 4 napunk volt, aztán újra el kellett válnunk ezúttal 9 hétre. De erre akkor nem gondoltam.
Végigfeküdtünk a kanapén, fejemet a mellkasára hajtottam ő pedig hol az ujjaimmal, hol a hajammal játszott, közben az elmúlt 6 hétről beszélt.
-Ez sokkal másabb, mint az előző turné.-tűnődött.-Sokkal nagyobb színpadok, sokkal több rajongó, néha amikor kinézek és látom mennyien vannak egy kicsit megijedek.-nevetett.-De aztán együtt lenyomjuk a koncertet és jól érezzük magunkat.-halkan hümmögtem, hosszú ujjai a hajamba túrtak, lehunytam a szemeim és élveztem az érintését.-Abban is más, hogy tavaly nem várt itthon senki, amikor hazajöttem.-rendezgette a tincseim.-Most pedig itt vagy te.-simított végig az arcomon. Felemeltem a fejem, állam megtámasztottam a mellkasán és a szemébe néztem.-Nem tudom, éreztem-e már annál jobbat, mint amikor ma kirohantál az esőbe hozzám.
Mintegy végszóra az ég újra morajlani kezdett kint, a villámlás miatt nem kapcsoltuk be a tévét és a teljes sötétségben feküdtünk egymás karjai közt. Ha egyedül lennék, most valószínűleg rettegnék, de így ez elég kellemes este. Nem volt szükségem semmi másra csak a közelségére, arra, hogy átöleljen.
-Őrült vagy.-nevetett édesen a fülembe. Megborzongtam, ujjai végigsimítottak a derekamon, majd kissé erősebben ölelt át és feljebb húzott magán.-Szeretlek.
Az ajkamba haraptam, sokkal másabb volt hallani tőle ezt a szót, mint amikor telefonon vagy a webkamerába nézve közölte ezt velem, így sokkal valóságosabb volt, mert közben megérintett és a szemembe nézett. Néhány centiről láthattam, ahogy ajkai formázták ezt a szót, majd gyengéden kiejtették, miközben végigsimított a derekamon. Éreztem az illatát, bele tudtam túrni a hajába és bármelyik pillanatban megcsókolhattam. Ez a szó hirtelen annyi érzelmet kiváltott belőlem. Tenyereim megtámasztottam a mellkasán és kissé felemelkedtem, a hajam előre esett, ő pedig nevetve söpörte arrébb és fújta ki az arcából kósza hajszálaim.
-Én is szeretlek.-súgtam közel az ajkához, figyeltem, belőle milyen reakciókat vált ki ez a szó. Kék szemei rabul ejtették az enyémeket, ha akartam sem tudtam volna elszakadni a pillantásától, de így, hogy nem is akartam reménytelen eset volt. Felemelte az egyik kezét és mutatóujjával végigsimított az ajkaimon, majd az arcomra simította azt és közelebb húzott magához.
-Már el is felejtettem milyen érzés, amikor ezt mondod.
Gyengéden megcsókolt, ajkaim közül halk sóhaj szökött ki, megfogta a kezem és feljebb vezette a mellkasán, a tenyerem alatt éreztem heves szívverését, gyors volt és egyenletes. Ajkai az államra vándoroltak, majd még lejjebb, gyengéden belekapott a bőrömbe, a testem egy pillanatra megfeszült majd lehajtottam a fejem és magamba szívtam az illatát mielőtt újra vissza nem kalandozott volna a számhoz.
-Niall.-nyöszörögtem, megkerestem a kezét és a derekamra vezettem, ám egy kissé lejjebb csúsztatta mancsait és végigsimított a fenekemen. Nem tiltakoztam az érintései ellen, a testem égett utána, akartam valami nagyon valóságosat tenni az után, hogy hetekig csak egy képernyőn láttuk egymást. Ülőhelyzetbe tornázta magát, közben egy röpke pillanatra sem húzódott el tőlem, lábaim a csípője köré fontam, a combjaim alá nyúlva lassan megemelt és elindult a lépcső felé. Elhúzódott amíg felfelé lépdelt, ujjaimmal a pulcsijának nyakát húzogattam és mélyen magamba szívtam az illatát. A lépcső tetején leeresztett, a kezét fogva nagy léptekben trappoltam a szobánkhoz, ahol 6 hete nem aludtam. Képtelen voltam rá, túl nagy volt az ágy egyedül nekem, és önmarcangolás lett volna egyedül elaludni benne. A mentazöld ágytakaró érintetlen volt már egy ideje, ez a darab egyáltalán nem illett a szobánkhoz, viszont imádtam. Puha volt és meleg, emellett imádtam a színét. 
-Nem zártuk be az ajtót.-motyogta rekedtesen Niall. Nagyokat pislogtam, eszem ágában sem volt egyedül maradni még arra a körülbelül másfél percre sem, amíg bezárta volna az ajtót. Nyomott egy puszit a homlokomra abban a hitben, hogy majd fent megvárom, de amikor kilépett az ajtón én követtem, mint egy hűséges kutya. Halkan felnevetett és a kezem után nyúlt, testemmel a mellkasához préselődtem, arcomat a pulcsijába temettem, a puha anyag simogatta a bőröm.
-Mindenhová követni foglak.-motyogtam.
-Mindenhová?-kuncogott, és elfordította a kulcsot a zárban. Halk hümmögéssel válaszoltam.
-Na jó, talán nem mindenhová, de azért a nyomodban leszek, mint egy...
-Őrangyal.-simított végig az oldalamon.
-Pincsit akartam mondani.-nevettem fel hangosan.
-Annyira hiányzott ez.-dugta arcát a nyakamhoz.
-Niall.-simítottam végig a haján, úgy éreztem, mintha a fejem ellepte volna valami, ami elhomályosította a látásom és az ép gondolkodásom.-Én... 
Kíváncsian emelte rám a tekintetét, becsukta mögöttünk az ajtót és finoman nekidöntött, egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, másikkal az arcomat simogatta. Nem tudtam kimondani, de a tekintetében lassan a megvilágosodás szikráját láttam, az arcom elöntötte a pír, mégis úgy éreztem, talán ma este már nem ijedek meg. A turné előtt egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egy hajszál választott el kettőnket attól, amitől én minden alkalommal megijedtem. 6 hét alatt volt időm gondolkodni és rájöttem, Niall mellett a helyem, hiszen már nem tudnék nélküle létezni, ő volt a mindenem.
Teste gyengéden nyomott az ajtónak, mindketten képtelenek voltunk fékezni magunkat, egy ideig se eleje, se vége nem volt a csókjainknak, majd lassítottunk. Tenyerem a mellkasához feszült, tett egy lépést hátrafelé, majd még egyet, és még egyet, mígnem a vádlija az ágynak nem ütközött. Kezeim lefelé vezettem a mellkasán, bátran gomboltam ki a nadrágját, hirtelen újra előttem volt az a pillanat, amikor még abban is segítenie kellett, hogy egyáltalán meg merjem közelíteni azt a helyet. Ez azóta már változott. A nadrágja lecsúszott a csípőjén, elővillant a szürke alsónadrágja, az ajkamba harapva emeltem fel a fejem.
-Minden rendben.-nyugtatott, és gyengéden cirógatni kezdte a hátam.-Tudod, hogy akkor sem történik semmi, ha nem tesszük meg. Majd játszunk egy kicsit.
Veszélyes játékot játszottunk, mely minden alkalommal egyre veszélyesebb lett.
-Márpedig ma történni fog valami.-emeltem fel a fejem, és magabiztosan néztem a kék szempárba.
Velem az ölében huppant le az ágyra, egyre lejjebb és lejjebb húztam a cipzárt a pulcsiján, majd lehúztam azt a vállairól és leejtettem a földre.
-Megváltoztál.-nevetett halkan a fülembe.-Szaladgálsz az esőben, főzöl, most pedig...
-Csak rájöttem arra, hogy már nem tudnék nélküled élni.-biccentettem fel a fejem.-És nem is akarok.
-Oh, édes.-súgta, és gyengéden végigsimított az arcomon.-Én sem.
Az események felgyorsultak, egymás után váltunk meg a ruháinktól, közben egyre melegebb lett, míg végül a testem belesüppedt a matracba és Niall ajkai bejárták a hasam, a vállaim és az egész felsőtestem, és én egy percre sem bizonytalanodtam el. 
-Mehetek lejjebb?-kérdezte rekedten, aprót biccentettem, a gyomrom összeszűkült, de amikor megcsókolt minden kételyem elszállt. A csípőm meg-megugrott az érintése alatt, az ajkamba kellett harapnom, de akkor újra megcsókolt. A fejem hátrabillentettem, szabad keze megtalálta a melltartóm, mielőtt megkérdezte volna újra csak bólintottam. Készen voltam arra, hogy teljesen rábízzam magam. A mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt, az arcom pírban úszott, amikor levette a rajta maradt egyetlen ruhadarabot. Amikor feltépte az apró ezüstcsomagolást tudatosult bennem, hogy valóban megtesszük. Magamhoz húztam és az arcom a nyakába temettem, mindketten halkan felnyögtünk, amikor a testünk egymáshoz simult. Ő ott volt kemény, ahol én puha, tökéletesen kiegészítettük egymást. 
-Faith.-ejtette ki halkan a nevem.-Nem tudom, végig tudom-e csinálni ezt.
Arra nem számítottam, hogy majd én leszek az, akinek meg kell nyugtatni őt, én már túl voltam a legnehezebb részen, képes voltam megmutatni neki a testem az összes hibámmal együtt. Soha, senki nem látott meztelenül anyán kívül, ő is csak körülbelül 5 éves koromig, amikor már nem tudtam belefulladni a kádba.
-Nem fogok nyafogni.-ígértem.
-Nem ez a baj.-túrt a hajába.-Nem akarok fájdalmat okozni neked.
-Túl fogom élni.-mosolyogtam rá.
-Akkora mázlista vagyok.-lehelte, ujjai megkeresték a kezem és elhelyezkedett. A szívem kiugrani készült. Szabad kezét levezette kettőnk közt és kissé széthúzta a lábaim, az ajkába harapva pillantott fel rám, bólintottam. A szemébe néztem, iszonyúan melegem volt, az ajkainkat milliméterek választották el egymástól.
-Lazulj el.-súgta, és gyengéden megcsókolt.-Könnyebb lesz úgy. 
Elmosolyodtam, végigsimítottam a hátán és visszagondoltam az együtt töltött csaknem 8 hónapra. 8 hónapig várt rám, 8 hónapja képes volt elviselni engem és szeretett, támogatott. Kezem a tarkójára csúszott és magamhoz húztam.
-Vigyázok rád.-motyogta.-Szólj, ha nagyon rossz.
Éreztem a feszítést, de egyelőre nem volt kibírhatatlan, erősebben fogta a kezem, az arcán láttam, ahogy koncentrált, próbált minél óvatosabb lenni velem. Az ajkamba haraptam, éreztem, ahogy egyre mélyebbre ment, levegőért kapkodtam, amikor a feszítés egyre erősebb lett, majd hirtelen elöntött a fájdalom és nem bírtam visszafogni a kiáltásom. Könnyek homályosították el a látásom, Niall légzése egyre hevesebb lett, arcát a nyakamba temette.
-Sajnálom.-ismételgette, és csókokat lehelt a nyakamra.-Sajnálom.
Összeszorítottam az ajkaim és a hüvelykujjam gyengéden mozgattam a tarkóján, tudatni akartam vele, hogy rendben vagyok, de megszólalni nem tudtam. Fájt, kellemetlen érzés volt, ugyanakkor nagyon forró valóságos is, eszembe jutottak Rebeca szavai, hogy majd reggel, amikor felébredek mellette boldog leszek. Igazából már most boldog voltam, megtettük, az övé voltam.
-Gyerünk.-súgtam.-Nincs semmi baj.
-Nem tudom ezt csinálni.-pánikolt.-Nagyon fáj, ugye?
-Niall.-nyöszörögtem, és megmozdítottam a csípőm, a fájdalom ismét belém nyilallt.
-Elég! Ne csináld ezt!-tette kezeit a derekamra, és az ágyon tartotta a csípőm. Ha nem fájt volna az egész testem, egy könnyed mozdulattal kigördülhettem volna alóla, de így képtelen voltam megmozdulni.
-Gyerünk.-pihegtem.-Niall.
Szemeiben fájdalom csillant, amikor rám nézett. Igyekeztem nem kimutatni a fájdalmam, tudtam, a tiltakozásom ellenére képes lett volna abbahagyni ezt. Még mindig kellemetlen volt, de a rossz érzés már enyhült, kezeim megpihentettem a hátán, sosem voltunk még ennyire közel egymáshoz, és ez a közelség nem volt rossz. Arcom belefúrtam a nyakába, hosszú percet hagyott nekem, hogy hozzászokjak ehhez az érzéshez, leheletét a vállamnál éreztem, ujjai gyengéden simogatták a derekam.
-Csináljuk együtt.-súgta, és felemelte a fejét. Próbáltam biztatóan mosolyogni rá, szőke haja a homlokába esett, melyen izzadtság gyöngyözött.-Mondj valamit, kérlek.-fonta össze az ujjainkat, és gyengéden megszorította a kezem.
Halkan hümmögtem, kezeim a hátára csúsztattam és gyengéden végigsimítottam rajta.
-Édes vagy.-súgtam.-Aranyos, ahogy aggódsz értem.
Gyengéd mosolyt villantott rám, megcsókolt, közben óvatosan előretolta a csípőjét, 2 különböző okból nyögtünk fel mindketten. 
-Olyan szűk vagy.-hümmögött, hangja rekedt volt, az óvatos mozdulata ellenére a körmömmel belekaptam a hátába. Fájt, a hátát ezután az éjszaka után hosszú, vörös karmolások és félhold alakú jelek díszítették, de talán enélkül nem is lett volna az igazi. Lassan mozgott előre és hátra, pillantását az enyémbe  fúrta, éreztem, mikor feszültek meg az izmai. Minden mozdulatát fájdalom követte, de ennek ellenére nem volt rossz így vele lenni. Szokatlan volt, kissé még kényelmetlen, de semmiképp sem rossz, mert vigyázott rám és foglalkozott velem. Olyan területeket érintett, melyeknek eddig a létezéséről sem tudtam. Lábaim óvatosan húztam széjjelebb, felszisszentem, kék tekintete aggódva villant rám, óvatosan elmosolyodtam és lábaim a csípője köré fontam, próbáltam vele együtt mozogni és ő is nagyon sokat segített. Ha nem kísérte volna minden mozdulatunkat olyan fájdalom, melytől néha széthulltam, tudtam volna élvezni, de így csak mosolyogtam és boldoggá tett, hogy Niall-t ilyen közel érezhettem magamhoz. 
-Olyan jól csinálod.-pislogott laposakat.-Bárcsak érezhetnéd, amit én. 
Egy újabb lassú mozdulatánál ágyéka teljesen hozzám feszült, a szemeim lecsukódtak, ajkaim pedig résnyire nyíltak, a fájdalmon túl valami újat is éreztem. Szemeim tágra nyíltak, amikor mozgása hevesebb lett, még így is lassú volt és gyengéd, de egyre ütemesebb lett, látszólag kezdte elveszíteni önmagát. Megbabonázott, amikor lecsukta a szemét és fejét kissé hátrabillentette, összezárt ajkain át halk morgást hallatott. 
-Faith.-hümmögött, lehajolt és ajkai gyengéden simultak az enyémre.-Nem bírom tovább.
-Engedd.-súgtam.
Hirtelen milliószor láttam őt így, elnyílt ajkakkal le-lecsukódó szemekkel pihegett, mozdulatai egyre rendezetlenebbek lettek, pupillái kitágultak, a nyakán kidagadtak az erek és a karjaiban megfeszültek az izmok, a fülemben szinte visszhangot vert a hangja, majd elkapcsoltak. Fogadni mertem volna rá, hogy az agyamban tévézgető törpe nagyon élvezte ezt, én - vagy legalábbis ami még maradt belőlem - már kevésbé.