20.rész She's confident

Sziasztok! :)
Sajnálom, hogy az előző részhez érkezett kommentekre még nem válaszoltam, de nem sikerült géphez jutnom annyi időre, hogy tudjak válaszolni. Amint hazaértem, pótolom a hiányosságot.
A rész... újraolvasva már nem is tetszik annyira, még mindig nem vagyok teljesen elégedett, de próbálkozom elfogadni azt, hogy nem épp úgy megy ennek a történetnek az írása, ahogy elterveztem.

Jó hétvégét! :)

Nessa. xx

A próbák alatt mást sem csináltunk, csak nevettünk és bénáztunk Jai-vel, ezzel kissé kiakasztva a tánctanárt, de ez mindkettőnket hidegen hagyott. Vele valahogy nem tűnt akkora bosszúságnak az, hogy végül bevállaltam a táncot, és amikor Niall hazajött, bemutattam őket egymásnak. Aznap este Niall megfogta a kezem és tökéletes lépésekkel keringőzött velem, mintha tudta volna, mit és mikor kell csinálnia. Azt hiszem, az este további elfoglaltságait nem részletezem. 
Niall elutazása után Rebeca-val elindultunk ruhát venni. végül egy esküvői ruhaszalonban kötöttünk ki, a fehér habos-babos ruhák láttán pedig beindult a fantáziám. Melyik lány nem kezdett volna álmodozni egy rakás esküvői ruha közt? És ráadásul nekem volt egy tökéletes szőke hercegem is. A választásnál rögtön az olyan ruhákat helyeztem előtérbe, amik kissé hercegnősek voltak, és próbáltam úgy választani, hogy a ruha minden pontja megfeleljen Niall ízlésének. neki akartam tetszeni, Jai a barátom volt, azt mondta, neki mindegy miben leszek. Nem akartam ruhát venni, inkább béreltem volna, hiszen ezek a ruhák méregdrágák voltak, végül hosszas viták után Niall a megkérdezésem nélkül utalt át egy rakás pénzt a kártyámra és megparancsolta a barátnőmnek, hogy csak azzal fizethetünk. 
-Nem értelek.-rázta a fejét Rebeca.-Más lány örülne neki, ha a barátja ennyi pénzt nyomna a kezébe azzal a mondattal, hogy "Ezt muszáj elköltened!"
-Az más.-válaszoltam.-A legkevésbé sem érdekel, mennyi pénzt szán rám.
-Igen, tudom, persze. De...
-Becky.-sóhajtottam.-Utálom, mikor ezt csinálja, de csak azért nem kezdek vitatkozni vele, mert szeretnék majd előlejteni a fürdőszobából ebben a ruhában, amikor otthon lesz. Látni akarom az arcát.
-Össze fogja pisilni magát.-nevetett.
Egy pánt nélküli, hófehér ruhára esett a választásom, melynek szoknyája szinte csak tüllből állt, és egészen aprócska masnik, a felső részét pedig apró kövekkel díszítették. Amikor felvettem tudtam, ez lesz az igazi, mert gyönyörűnek éreztem benne magam.
Az előkészületek néha elterelték a figyelmem arról, mennyire hiányzik Ő nekem, de a bál napján tudtam, nélküle hiába volt minden, amit az utóbbi hetekben tettem, nem fogom élvezni az estét. Az iskola tornacsarnokának öltözőjében utolsóként vártam arra, hogy Jai előbukkanjon, néhány perccel ezelőtt hadarva azt mondta, mosdóba kell mennie és engem magamra hagyott. Kint megszólalt a zene, akkor kellett volna elindulnunk, amikor már mindenki beállt a helyére, a bénaságunk ellenére mi ketten legelöl táncoltunk Rebeca és a másik osztályba járó Adam mellett. Nem éreztem csalódottságot, amikor megállapítottam, Jai nem fog előkerülni, de amikor megfordultam egy nálam kissé magasabb fiúval találtam szemben magam, az arcán kaján mosoly díszelgett és kék szemei elragadták a pillantásom.
-Angyalom.-búgta, és megfogta az egyik kezem.
Mielőtt bármit is mondhattam volna előre léptünk, a látásom könnyek homályosították el, remegő kézzel markoltam az ujjait, miközben a másikat a megfelelő pozícióba emeltem. Oldalra pillantottam, Jai a lelátó első sorában vigyorgott és huncutul kacsintott rám, miközben Niall megállított, és szabad kezével átölelte a derekam, miközben összefonta az ujjainkat. A szemem sarkából láttam, hogy Rebeca is elvesztette az eredeti párját, és egy idő óta először engedett utat az érzelmeinek, az arcán könnyek folytak végig. A teremben egy pillanatra teljes lett a csend, csak a fényképezőgépek kattogása, szipogás és halk sugdolózás törte meg. Felemeltem a fejem, pislogtam egyet, de még mindig Niall állt előttem.
-Gyönyörű vagy.-súgta halkan, majd elindult a zene és egyszerre mozdultunk meg rá. Egyszer táncolt velem, de tökéletesen tudta a lépéseket, és az első lépés után rögtön éreztem, mennyivel másabb ez, mint Jai-vel. Vele hülye eltúlzott amerikai akcentussal énekeltük a dalt, ami nem volt más, mint a Thousand Years, Niall-vel táncolva küzdöttem a könnyeim ellen. Felbiccentettem a fejem és a szemébe néztem, mosolygott rám, miközben lassan lépdeltünk, a világ megszűnt körülöttem és elvesztem a kékségben, miközben ő a karjai közt tartott engem. Ő volt az én világom, a mindenem, nem akartam, hogy véget érjen az az 5 perc, abban a pillanatban, ahogy letérdelt és az ölébe húzott, véget ért a szám és a büszke családtagok szinte tombolni kezdtek, én elsírtam magam. Az arcomat elrejtettem a nyakában, ő pedig felegyenesedett, nehezemre esett megtartani a saját testsúlyom, végül együtt meghajoltunk, majd a többi párral együtt kivonultunk. Az arcomat az ingébe temettem és a fehér anyagot megmarkolva kezdtem sírni, miközben ő átölelt és gyengéden próbált csitítani.
-Fantasztikus vagy.-néztem rá a könnyeimen keresztül. Arcomat a kezei közé fogta és megcsókolt, úgy kapaszkodtam belé, mint egy fuldokló az életmentőövbe.
-Ezt semmiért sem hagytam volna ki.-mormolta.
-Hogy csináltad?-kérdeztem.
-Később mindent megbeszélünk.-mosolygott rám, és kissé hátrébb lépett, majd a karjaival hátulról átölelt, miközben apa egy csokor virággal közeledett felénk. Az arca kipirult, tudtam, hogy sírt, büszkén mosolyogva ölelt át engem és vonta magához Niall-t. Két olyan férfi közt voltam, akiket megkockáztatom, hogy mindennél jobban szeretek. Igazam volt, csak apa jött el erre az eseményre, de rajta kívül nagyon nem is volt szükségem a felettébb összetartó családunkból.
-Gyönyörű vagy.-nyomott puszit a homlokomra.-Annyira büszke vagyok rád, Kicsikém.
-Szeretlek.-öleltem át, túl ritkán mondtam neki ezt a szót, így a hirtelen kirohanásom kissé meglepte.
-Én is.-simított végig a hajamon. Rögtön tudtam, melyik pillanatban jelent meg a barátnőm, viszont amikor felemeltem a fejem apa vállából, vele együtt 4 srác vigyorgott rám, ő pedig zokogva vetette rám magát, és természetesen húzta magával a barátját is.
-Jól van.-simítottam végig a hátán, közben az én torkom is elszorult.
-Nem hiszem el.-szipogott.
-Tudom.-súgtam.-De hidd csak el.
A szemét törölgetve húzódott el, amikor találkozott a tekintetünk egyszerre kezdtünk nevetni, mosolyogva fordultam a türelmesen várakozó többi fiúhoz. Nevetve csimpaszkodtam a nyakukba, az agyam folyamatosan azon pörgött, mit keresnek ők itt, Niall legutóbbi jelentése szerint úton voltak Olaszország felé. 
-Remélem nem haragszol.-jelent meg Zayn válla fölött Jai feje, a kezét előrenyújtva pacsizott Niall-vel és összenevettek. Elengedtem a mosolygó srácot és megpördültem.
-Hogy csináltátok? 
-Titok.-húzott magához Niall, puha ajkait a homlokomhoz érintette és végigsimított a derekamon.
-El fogod mondani.-emeltem fel a fejem.
-Majd egyszer.-nevetett.-Ne követelőzz, Angyalom, csak köszönd meg neki. Nélküle ez nem jött volna össze.
-Kösz, Jai.-emeltem fel a fejem és rámosolyogtam.
-Semmiség, jól szórakoztam.-vonta meg a vállát.
-Ti ismeritek egymást?-cikázott a tekintetem közte és a srácok között, Harry átdobta a kezét a vállain és összeröhögtek.
-Aha.-vont vállat.-Az apám ismeri Louis szüleit.-bökött a srácra, aki elfoglalta magát a barátnője szeretgetésével.
-Elképesztő.-tátogtam.-Akkor te nem is akartál táncolni?
-Dehogy!-háborgott.-Összetapostam a lábaid! Nem is akartam belemenni ebbe az egészbe, de nem volt szívem nemet mondani. Láttalak sírni, ez nagy dolog.-vigyorgott.
-Tényleg kösz, mindent.-mosolygott rá Niall.
-Ne nyálaskodjatok.-grimaszolt.-Nem csináltam semmit, azon kívül, hogy hetente háromszor megtapostam a csajod lábát. 
-De, sokkal többet.-mosolyogtam.
-Oké, Faith.-emelte maga elé a kezeit.-Ne vágj ilyen arcot.-nevetve fúrtam az arcom Niall ingébe, Jai kissé zavarban állt köztünk, majd zsebre dugta a kezeit.-Jöttök bulizni? 
Kérdőn emeltem fel a fejem, én inkább nemet mondtam volna, nem tudtam, meddig lesznek itthon a fiúk, minden percem Niall-vel kettesben akartam tölteni.
-Menjünk.-húzta keresztbe a számításaim.-Jó lesz.-simított végig a derekamon.
-Akkor mondjuk 11-kor találkozunk.-mondta, mire egyszerre bólintottunk. 
-Menjünk haza.-mormoltam Niall ingébe.
Éreztem, hogy aprót bólintott, körbenézett és amikor a tekintete megakadt a dzsekimen elengedett.
-Ti jöttök?-kérdezte a fiúktól.
-Egy középiskolás bulira?-vonta fel a szemöldökét Louis.-Megyünk hát! 
Nevetve búcsúztam el tőlük, megöleltem Rebeca-t, majd apa után lépdelve indultunk kifelé, a ruhámat igyekeztem nem összekoszolni, így felhúztam és a tornacipőmet megmutatva tipegtem Niall mellett, ám odakint szakadt az eső.
-Gyere.-húzta a fejemre a kapucnim Niall, apa csokrát a mellkasomhoz szorítottam, átfogta a derekam és a magasba emelve rohant át a parkolón egyenesen apa kocsijához, ahol óvatosan az ülésre tett, majd becsúszott mellém.
-Gondolom nem hozzám szeretnél jönni.-mosolygott rám a visszapillantóból apa.
-Ha nem baj.-hümmögtem.
-Ne butáskodj, Faith.-fordult hátra, megpaskolta a kezem, majd beindította az autót. Niall lehúzta a kabátján a cipzárt én pedig azonnal a karjai közé férkőztem és elrejtettem az arcom. Ujjai óvatosan simogatták a tarkóm, igyekezett nem belegabalyodni a kontyomból aláeső hosszú tincsekbe, miközben az apró virágokat tanulmányozta. 
-Érezzétek jól magatokat.-mondta apa, mielőtt Niall felkapott volna. Integettem neki, miközben Niall elindult velem befelé. Akkor sem eresztett el, amikor már tető volt a fejünk felett, a zsebéből előhalászta a lakáskulcsot és kitárta az ajtót, majd belépett. 
A fejemet felemeltem és a vállaira tettem a kezem, mosolyogva nézett rám én pedig az ajkához hajoltam.
-Tornacipőben táncoltál?-nézett vidáman a szemembe.
-Feltörte a lábam a magassarkú.-biggyesztettem le az ajkam. Szemöldöke összeszaladt és aggodalmasan pillantott a lábaimra. -Nem hiszem el, mire vagy képes.-néztem ellágyultan a szemébe.
-Érted bármire.-hajolt az arcomhoz, orrom összeütközött az övével, a pulzusom az egekbe szökött, erősen ölelt körbe, a kezeim közé fogtam az arcát és véget vetettem annak a minimális távolságnak az ajkaink között. A lábaim szorosabban fontam a csípője köré, már kevésbé érdekelt, hogy a ruhám tiszta maradjon. Az ajkaim elnyitottam, meglepett a mohósága, amivel közelebb húzódott. Leeresztett a földre én pedig a kanapé felé hátráltam, az ingénél fogva húztam magammal, mígnem egymásba - és a ruhámba - gabalyodva omlottunk le rá.
-Mit veszel fel?-ölelte körbe a csípőm, meztelen vállamra gyengéd csókot nyomott, miközben állát megtámasztotta rajta.-Csak hogy összeöltözzünk. 
Lazított a fogáson, miközben előrehajoltam és kivettem a szekrényből egy arany színű, mélyen dekoltált fölsőt és egy szűk, fekete szoknyát.
-Ezt, ha jó.-tétováztam.
Egy ideig méregette a szoknyát, közben a nyakamhoz hajolva gyengéden megcsókolta a bőröm.
-Nekem bármiben tökéletes vagy.
Szégyenlősen mosolyogtam rá, megfordultam a karjai közt és megcsókoltam, ujjaimmal megigazítottam rendezetlen tincseit, majd kibontakoztam az öleléséből és az ágyra dobtam a ruháim, a fürdőszobába indultam, hogy lezuhanyozzak, de csak a tükörhöz léptem, amikor már mögöttem volt.
-Nem tudlak elengedni.-mormolta, és erősebben húzott magához.
-Muszáj készülődnöm.-nyomtam puszit az arcára.-Így nem tudok.
Nemtetszését kifejezve halkan dünnyögött, majd vonakodva elengedett és kisétált a fürdőszobából. Néhány perc alatt lezuhanyoztam, majd a hajam hajcsavarókra tekertem és szárítani kezdtem. Miután a hajam készen lett nekiláttam a sminkelésnek, szemeim erősen, feketével cicásan kihúztam és barna szemhéjpúdert vittem fel, átpödörtem a pilláim, ajkaimra matt, rózsaszín rúzst kentem, alapozóra nem volt szükségem, arcéleim pedig csak egy kis pirosítóval emeltem ki. Átmentem a szobánkba, Niall nem volt bent, valószínűleg igénybe vett egy másik fürdőszobát, hogy ne zavarjon engem. Nagy levegőt véve vettem fel a kihívó ruhákat, mindkettő sokat mutatott belőlem, és amikor készen lettem legszívesebben átöltöztem volna, főleg miután kiengedtem a hajam és az dúsan omlott a vállamra. Egy részét hátrafogtam és feltűztem, ezzel még dúsabb hatást adva neki, majd magamra zártam a fürdőszoba ajtót és a cipőmet felvéve megálltam a tükörrel szemben. Határozottan nem az a Faith nézett velem szembe, aki valóban voltam, hanem egy merészebb, kihívóbb, szexi Faith. Nem öltöztem át, helyette néhány karperecet csúsztattam a csuklómra.
-Faith.-kopogott be Niall.-Kész vagy, Angyal?
-Pillanat.-szemeztem magammal. Nagy levegőt vettem, a számat mosolyra húztam és eldöntöttem, ma este nagyon jól fogom érezni magam.
Nial türelmesen várt rám, amikor kinyitottam az ajtót és rám nézett, mindketten visszafojtott lélegzettel bámultunk egy darabig, én a reakcióját vártam, ő pedig elkerekedett szemekkel mért végig.
-Hú.-fújta ki a benntartott levegőt.-Te valóban az a lány vagy, akit néhány perce magára hagytam?
-Átöltözök.-sütöttem le a pilláim.
-Ne.-fogta meg a kezem.-Ne, nincs semmi baj ezzel, csak...
-Kurvás.-húztam el a szám.
-Kibaszott szexi.
Meglepett a kifakadása, előttem ritkán beszélt csúnyán, de meglepően szexin hangzottak a szájából ezek a szavak. A számat szégyenlős mosolyra húztam, kezeit a derekamra téve húzott magához, kék tekintete alaposan végigmért.
-Nem tudom, mennyire fogom jól viselni, ha mindenki téged fog bámulni.
-Nem fognak bámulni.-ráztam a fejem.
-Az elsőszülöttemet merném rátenni arra, hogy az összes szingli srác veled akar majd táncolni.
-Én viszont csak egyetlen sráccal szándékozok táncolni. Különben pedig ne mondj ilyeneket, Holly-ról van szó!
-Igazad van, sajnálom.-simított végig a nem létező hasamon.
Száját pimasz mosolyra húzta, rajtam volt a sor, hogy megnézzem őt magamnak, nem csípte ki magát, a csípőjén lógó fekete farmert és fekete pólót viselt, az oldalán aranyozott, fekete Supra cipővel, a saját szavaival élve: tökéletesen összeöltöztünk. Jól állt neki ez a kissé rossz fiús külső, ám a tekintete ellensúlyozta ezt.
-Indulhatunk?-kérdezte, és puszit nyomott az arcomra. A fölsőmet húzogatva bólintottam, és kivettem a szekrényből egy a ruhámhoz illő fekete zakót.
-Gyönyörű vagy.-nyugtatott meg, és csókot nyomott az ajkamra. Egymás kezét fogva léptünk ki a házból, a taxi a kerítés előtt parkolt és ránk várt, az eső már elállt és a hűvös levegőben frissesség illat terjengett. A szél belekapott a hajamba, közelebb húzott magához és puszit nyomott a homlokomra, majd kinyitotta előttem az ajtót és becsusszantunk a hátsó ülésre. 
Éreztem, ahogy az adrenalin a zene erőteljes lüktetésére szétáramlott az ereimben. Jai egy italt nyomott a kezembe, amibe nevetve kortyoltam bele, Niall kezei végigsimítottak a csípőmön, miközben az üres poharat a pultra ejtettem.
-Elég lesz, Cica.-motyogta a fülembe.-Gyere, táncoljunk!
A "tánc" szóra csillogó szemekkel fordultam felé, megfogta a kezem és utat tört az emberek közt. Az egyik karom a nyaka köré ejtettem, mosolyogva nézett a szemembe és karjait a derekam köré fonva húzott közelebb magához. Az eddig elfogyasztott néhány pohár alkohol már ellepte az agyam, tulajdonképpen még én sem tudtam, hogy sikerült ennyit innom, korábban én voltam az, aki hazatámogatta a részeg barátnőjét és ült mellette egész éjjel, nem ittam, Rebeca mindig berúgott helyettem is. De most, hogy volt aki vigyázzon az őrült barátnőmre én is elengedtem magam, megérdemeltem, hiszen holnaptól fogva másra nem nagyon koncentrálhatok, csak a tanulásra és az érettségire. A minimum az, hogy bulizhatok egy hatalmasat a barátommal. A csípőm önkéntelenül mozgott a zenére, de ezúttal nem adtam át magam neki, szándékosan azt akartam, Niall-nek még a szava is elálljon. Éreztem magamon mások pillantását, amikor felemeltem a fejem a pultnál láttam, hogy néhány srác hunyorogva figyelt minket, azt akartam, hogy mindenki tudja, Niall-ön kívül nem érdekel senki, vele érkeztem, és vele fogok távozni innen. Hátat fordítottam neki, a hátam a mellkasának feszült, egyik keze az oldalamon, másik a csípőmön pihent és az ő csípője felvette velem a ritmust. Éreztem a leheletét a nyakamnál, fejemet a vállára hajtottam és elmosolyodtam, amikor csókot hagyott a bőrömön. A zene váltott, egy gyorsabb szám lett, megpördültem és elengedtem Niall kezeit, a karjaim a magasba emeltem és hangosan énekeltem, a hajam repkedett körülöttem. A fényektől csak villódzva láttam az arcát, kezeit lejjebb engedte és magához húzott, ajkai megtalálták az enyém, a csípőm tovább mozgott a zenére. Mellette magabiztosnak éreztem magam, a tekintetével szinte felfalt, és ez tetszett, egy külső szemlélő világosan tudhatta, hogy hozzá tartozom. Arcát a nyakam és a vállam közti hajlatba ejtette, a DJ lekeverte a számot egy lassúra, átöleltem őt és a fejemet a vállára hajtottam. Amikor nem táncoltam, a fejemet egészen nehéznek éreztem és alig álltam a lábaimon, de Niall erősen tartott és jobbra-balra lépegetett velem.
-Annyira hiányoztál.-mondta közel a fülemhez.
-Te is nekem.-válaszoltam, nem voltam biztos benne, hogy értette az összekuszálódott szavaim.
-Édes vagy részegen.-nevetett.
Hümmögve öleltem őt jobban magamhoz, arcát elrejtette dús tincseim között, miközben ajkai megtalálták a nyakam. A segítsége nélkül képtelen lettem volna állva maradni, de nem hagyta, hogy elessek.
Hogy édesnek tartott-e akkor is, amikor a hajnalban a vécécsésze fölött görnyedtem és hosszú ujjaival elsimította az arcomból a tincseim? Igen, és ezt még én sem akartam elhinni. Reggel az ágyunkban ébredtem, a fejem sajgott, ugyanazok a hosszú ujjak simogatták a vállaim, mint amik hajnalban nem hagyták, hogy összehányjam magam. Még mindig velem volt, ott feküdt mellettem és hirtelen nem tudtam, ez hogyan lehetséges. Megmozdultam, hunyorogva fordultam felé, ő pedig mosolyogva nyomott puszit az arcomra.
-Jó reggelt napfény.-mosolygott rám.
Válaszul halkan dünnyögve bújtam közelebb hozzá, karjaival védelmezően fogott körbe, a mellkasa rázkódott, szórakoztatta a másnaposságom.
-Sajnálom, ami tegnap történt.
-Melyik pillanatát?A keringőt, a délutánt, amikor velem táncoltál, vagy a hajnalt? Mert én minden percét élveztem a tegnapi napnak, különösen amikor táncoltunk.-kacsintott.
-A hajnalt.-dörzsöltem meg az arcom.-Annyira felelőtlennek érzem magam miatta, nem szoktam ilyen lenni.
-Nem vagy felelőtlen.-mosolygott rám, és felkönyökölt. A hátamra fordultam, miközben ő fölém hajolt és ajkait csupasz vállamra tapasztotta, kissé megemeltem a takarót, Niall egyik bokszere volt rajtam és egy ujjatlan.-Tudod mit gondolok a tegnap estéről? 
-Mit?-kérdeztem halkan.
-Végre találkoztam az igazi Faith-tel.
-Hogy érted ezt?-nyíltak nagyra a szemeim.
-Néha túl komolyan veszel mindent, alig lazítasz, tudom, hogy amíg nem találkoztunk te voltál az, aki mindig szemmel tartotta Becky-t, nélküled azt hiszem nem élte volna meg a 18 évet.-nevetett.-Azt is tudom, hogy vele is elengedted magad néha, de tegnap igazán önmagad voltál, ittunk mindketten, te kicsit többet, de ez nem rossz dolog, Baby. Túl sok minden szakadt rád ebben az évben és nem vagyok itt minden nap, hogy kikapcsoljalak, néha el kell engedned magad, és ezt az oldalad különösen szeretem.
A szavait hallva rájöttem, mennyire igaza van, de ettől még nem voltam büszke a hajnalban történtekre, és ezt ő is tudta.
-Azért bárcsak elfelejthetnénk a hajnalt.-hümmögtem.
-Nem akarom elfelejteni.-simított végig az arcomon.-Mert akkor jöttem rá egy nagyon fontos dologra magammal kapcsolatban.
-Mire?-emeltem rá a tekintetem, száját mosolyra húzta és hüvelykujjával megérintette az alsó ajkam.
-Nem akarok mást, csak...
-Fogni a hajam, miközben hányok?-szaladt össze a szemöldököm.
-Őrült.-rázta a fejét, és szeretetteljesen nézett a szemembe.-Nem akarok mást, csak gondoskodni rólad, vigyázni és óvni téged, veled lenni egészségben, betegségben, mindig.-az ajkaim résnyire nyíltak, az alsó ajkamba haraptam, keze rögtön arcomra simult és megérintette azt. A szívem hevesen dobogott, ő pedig folytatta, amit elkezdett.-Soha nem éreztem még ilyet. Veled minden könnyebb, minden eddig jelentéktelen dolog értelmet nyert, már jobban becsülöm az eddig mindennapos csókokat, mert nem ébredhetek minden reggel így. Boldoggá akarlak tenni, vissza akarom adni, amit tőled kapok akárhányszor rám nézel, mert elképesztően szeretlek.