19.rész We can make it till the end

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen viszonylag "későn" teszem fel ezt a részt, de a mai napon minden elég szépen összejött, még csak most estem haza. Ne haragudjatok, remélem tetszeni fog ez a rész! <3

Nessa. xx

Csupasz hátam a mellkasának feszült, mozgolódott, majd feljebb húzta kettőnkön a takarót, egyik kezével átölelte a derekam és nagy óvatossággal húzódott közelebb hozzám.
-Köszönöm.-súgta halkan a fülembe.-Akarsz még látni engem?
Felháborodva biccentettem fel a fejem, a kérdése komoly volt, én pedig ezt látva megpróbáltam a másik oldalamra fordulni. Óvatosan nyomultam a mellkasának, mire ijedten próbált visszatartani.
-Ne mozogj, Cica,
Új becézés - nyugtáztam, végigsimítottam a kezén, kissé arrébb húzódott én pedig halkan felnyögtem, amikor a hátamra gördültem és megéreztem a bennem tomboló fájdalmat. Azonnal közelebb húzódott hozzám és arcát a nyakamba temette.
-Sajnálom.-búgta.-Bárcsak elvehetném a fájdalmad.
-Én nem sajnálom.-vettem nagy levegőt, és végigsimítottam a haján.-A legkevésbé sem.
Fejét felemelte és csillogó szemekkel nézett rám, a számat szégyenlős mosolyra húztam és felemeltem a kezem, hogy megérinthessem az arcát. Belecsókolt a tenyerembe és lusta mosolyt villantott rám, egyik kezét a hasamra csúsztatta és gyengéden simított végig a bőrömön.
-Nagyon szeretlek.
-Én is téged, Niall.-a tarkójára eléggé gyér nyomást fejtettem ki, de értette a gyenge célzásom és lehajolt hozzám. Ez ismét csak az a bizonyos pillangó csók volt, amikor ajkai szinte csak simogatták az enyémeket. Behajlította a kezét, amivel eddig a testem mellett támaszkodott, és óvatosan próbált elhelyezkedni mellettem, mintha csupán az, hogy az ágy megmozdul alattam fájdalmat okozott volna. Befeszítettem a lábaim és a fogaimat összeszorítva fordultam át a jobboldalamra. 
-Faith.-súgta halkan a nevem.-Ne kínozd magad.
Kezével körbeölelte a derekam és homlokát az enyémnek döntötte, amikor nem mozdultam a fájdalom elviselhető volt, tompán éreztem az űrt, amit Niall maga után hagyott. Apró mintákat rajzolt a derekamra, felemeltem a fejem és közelebb hajoltam hozzá, arcom a mellkasába temettem és behunytam a szemeim. Gyengéd érintései bizsergették a bőröm, folyamatosan mosolyognom kellett, néha önkéntelenül elpirultam, amikor felidéztem 1-1 pillanatot, vagy belegondoltam abba, hogy ebben a pillanatban is láthatja az összes hibám. De mellette valahogy úgy éreztem, nincsenek hibáim.
-Nem tudom felfogni, mi történt.-motyogta, mire én kuncogni kezdtem.
-8 hónapja nem tudom felfogni, mi történik velem.-mosolyogtam rá.-Csak hagyom, hogy sodródjak veled.
Tekintete talán még jobban ellágyult és szeretetteljesen pillantott rám, kissé elhúzódtam és fejemet a párnára hajtottam, minimális távolság maradt az orraink között. Kezét felemelte és kisöpört egy tincset az arcomból.
-Múltkor azon gondolkoztam, nektek lesz-e valamilyen búcsúztató bál a suliban. 
-Lesz.-hümmögtem.-Keringőzni kellene.
-És te kivel fogsz keringőzni?
-Senkivel.-motyogtam.-Nem szeretnék menni rá, apán kívül úgyse jönne el senki.
-De ezt nem hagyhatod ki.-pislogott nagyokat.
-Neked volt ilyen?-kérdeztem kíváncsiskodva.
-Volt.-bólintott.-Azért mentem el, mert anya szerette volna, ha táncolok.
-És táncoltál?
Halkan hümmögött, mielőtt válaszolt volna.
-Egy lánnyal, akinek már nem is emlékszem a nevére.-nevetett.-Szerintem a próbák után többé nem akart látni, mert állandóan a lábára léptem.
-Aranyos.-mosolyogtam.-De én nem akarok egy olyan sráccal táncolni, aki nem jelent nekem semmit.
Az arcomat fürkészte, hüvelykujjammal gyengéden simogattam a tarkóját és szórakozottan beletúrtam a hajába.
-Én táncolnék veled.-nézett a szemembe.
-De te nem leszel akkor itthon.-gyors fejszámolást végeztem, még 2 hetem volt arra, hogy ha akarok táncolni találjak magamnak egy párt, Niall pedig pont akkor menne el újra, amikor lenne a bál. 
Aprót biccentett, majd közelebb húzódott, furcsa volt úgy ölelni őt, hogy semmi nem választotta el egymástól csupasz bőrünket.
-Akkor sem hagyhatod ki, én sem akartam táncolni, de így utólag belegondolva nem bántam meg. Különleges alkalom volt, élveznéd. Táncolj egy barátoddal, de előtte küld el nekem a telefonszámát, hogy megfenyegethessem. 
Nevetni kezdtem, de jelen pillanatban a nevetés is fájdalmat okozott. Nyöszörögve bújtam közelebb hozzá.
-Meggondolom.-motyogtam a vállába.
-Rendben.-nyomott puszit a homlokomra.
Mocorogtam, a fogaimat csikorgatva fészkeltem be magam a karjai közé, aggodalmasan fürkészte az arcom, végül a fejem a párnára hajtottam és az arcom a mellkasába fúrtam, ő pedig védelmezően ölelt át.
-Jó így?-kérdezte halkan.
Hümmögve pislogtam egyet, szempilláim végigsimították a mellkasát, mire halkan nevetni kezdett, arcát belefúrta a hajamba és apró puszit lehelt a nyakamra. Elképesztő volt a karjai közt feküdni, túl hosszú ideje nem éreztem már ezt, így voltam teljes egész, ő volt a másik felem.
-Aludj csak, Angyal.-súgta.
Amikor reggel kinyitottam a szemeim némi időbe tellett, mire felfogtam, hogy mi történt. A hátamon feküdtem, Niall arcát a hajam takarta, nyugodt légzését a nyakamnál éreztem. A tekintetem levándorolt az összegabalyodott testrészeinkre, egyik lábam az övéi közt pihent, jobb lábát átvetette a kupacon, ragaszkodóan ölelte át a derekam, a takaró lecsúszott a hátáról, óvatosan felemeltem a kezem és feljebb húztam rajta. Talpaim megvetettem az ágyon, hogy kissé felemelkedhessek és rendesen betakarhassam, de csak aprót mozdultam, amikor elöntött a fájdalom és visszazuhantam a párnára. Csak felszisszentem, de Niall felkapta a fejét és fáradt, kék szemei aggodalmasan villantak rám.
-Angyalom.-motyogta álmosan, és felemelte a fejét.-Jól vagy?
-Minden rendben.-mosolyogtam. Visszazuhant mellém a párnára, végigsimított a derekamon és gyengéd puszit nyomott az arcomra.
A fejemet oldalra döntöttem, elszundíthattam néhány percre, mert amikor legközelebb felébredtem már egyedül voltam. Nem tetszett ez, tegnap megfogadtam, hogy nem vagyok hajlandó egyetlen percet sem nélküle tölteni. Minimális mértékkel a fájdalom, amit sajgó izmaim okoztak már elviselhetőbb volt, felkönyököltem és ülőhelyzetbe tornáztam magam, lábaim a szőnyegre csúsztattam és óvatosan felálltam. Szemeim kissé elkerekedtek a szétdobált ruháink láttán, ott hevertek, ahová tegnap ejtettük őket, ezzel együtt milliónyi emlék rohamozta meg a fejem. Óvatos léptekkel indultam a szekrény felé, lehajoltam, a fogaimat összeszorítva kaptam ki egy tiszta alsóneműt. Küzdöttem a felöltözéssel, felhúztam Niall tegnap viselt pólóját és óvatos, lassú léptekkel indultam kifelé, mielőtt viszont kiléptem volna a tekintetem megakadt az ágyon. Elkerekedett szemekkel trappoltam oda és szedtem le a lepedőt, amit eltüntettem a szennyes kosárban. Az arcom égett a pírtól. 
Minden lépcsőfok megtétele után fáradtnak éreztem magam, az izmaim sajogtak, de nem adtam fel, sóvárogtam egy puha ölelés és az illata után. A konyhába mentem, ott sejtettem Niall-t, de amikor nem találtam ott csalódottan sóhajtottam fel. Csak álmodtam az egészet? Nem is jött haza? De hát a fájó testem nem erről árulkodott.
-Faith.-jött egy gyengéd hang a hátam mögül, majd két kéz fonódott a derekamra.-Miért nem vagy ágyban?
-Felébredtem, és nem voltál mellettem.-fordultam meg a karjai közt, felemeltem a fejem és rámosolyogtam. 
-Minden rendben?-kérdezte.-Nem tudtam mit felelhettem volna erre a kérdésre, zavarba hozott a helyzetünk, bénának éreztem magam, mit mondhattam volna neki egy ilyen éjszaka után?
-Aha.-hümmögtem, arcom a vállába fúrtam és elbújtam az ölelésében.
-Zavarban vagy.-dünnyögte a hajamba, nem kérdés volt, tényként közölte.-Ne legyél.
-Köszi.-nevettem halkan.-Igyekszem.
-Én is.-mosolygott rám.-Éhes vagy? Csinálok valamit reggelire.
Mosolyognom kellett azon, ahogy kapkodott és igyekezett ugyanúgy viselkedni, amilyen mindig volt, túl nagy változás nem is történt kettőnk közt, csupán megmásztunk még egy lépcsőfokot a kapcsolatunkban. De ez a lépcsőfok rengeteg kérdést vont maga után, melynek egy részét a barátnőmmel akartam megbeszélni, viszont a többi arra várt, hogy legyen elég bátorságom feltenni őket. 
-Menj fel.-hajolt az arcomhoz.-Mindjárt felviszem.
-Nem.-dünnyögtem.-Szeretnék inkább itt maradni.
-Oké.-nevetett.
-Segítek.-léptem a hűtőhöz, hogy kivegyek néhány tojást.
-Inkább ülj le, tényleg, majd megcsinálom én.
-Niall.-néztem rá.
-Kérlek, had csináljam én. Szeretnélek elkényeztetni amíg itthon vagyok, tudod, ágyba reggeli...
-Ezt elszúrtam.-mosolyodtam el.
-Majd holnap.-simított végig az arcomon, majd közelebb hajolt és gyengéd csókot nyomott a számra.-Elképesztően gyönyörű vagy.
Nem túl egyetértő hümmögéssel jeleztem, nem értek egyet a véleményével, a száját mosolyra húzta és a fejét csóválta, közben újabb csókért nyújtózkodtam.
Nekidőltem az asztalnak és onnan figyeltem, ahogy kivett néhány tojást a hűtőből. Nem tudtam levenni róla a szemeim, jó érzés volt őt itt látni, ahogy gyakorlottan nyitotta ki a szekrényeket, elvett egy serpenyőt és belecsurgatta a tojást. Izmai megfeszültek, amikor megtört egyet, csodálattal bámultam és észrevettem, mennyivel izmosabb lett. Az étel illatára kezdtem csak érezni, mennyire éhes is voltam. Kiszedte egy tányérra a rántottát, majd levette a tűzhelyről a frissen főtt teát és töltött két bögrébe.
-Gyere.-fogta meg a kezem, miközben másikkal a tálcát egyensúlyozta. Soha nem utáltam még annyira a lépcsőt, mint aznap reggel. De csak lépdeltem felfelé.
Niall az éjjeliszekrényre tette a tálcát, teljesen átlagos arckifejezéssel lépett a szekrényhez és elővett egy tiszta, fehér lepedőt. Az arcom pírba borult, zavartan hajoltam a földön heverő ruhákért, de ő máris mellettem volt.
-Cica.-ejtette ki halkan új becenevem.-Ne.
Felkapta a ruhadarabot, majd tovább lépdelt és felvette az összeset. Csak álltam, figyeltem, ahogy bedobta a lepedő után a ruháinkat, majd levette az ágyról a takarót és ráterítette az új lepedőt. Eligazította a takarót, majd kezeit a derekamra téve nógatott az ágy felé. Sajgó izmokkal másztam a helyemre, becsúszott mellém és az ölébe vette a tálcát. A összekulcsolt kezeim bámultam, éreztem magamon a pillantását, majd a tálca visszakerült az éjjeliszekrényre, ő pedig az állam alá nyúlva biccentette fel a fejem.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte óvatosan.
-Nem tudom.-motyogtam.-Kérdeznék.
-Akkor tedd azt.-biztatott.-Kérdezz bármit.
Zavartan pislogtam, egy tincsem a fülem mögé tűrtem, a számat kinyitottam, de nem az eredetileg foglalkoztató kérdést tettem fel. Valami teljesen mást.
-Szereted a macskákat? Arra gondoltam, talán ha szereted őket és beleegyezel, hozhatnék egy macskát a menhelyről, hogy ne legyek egyedül...
-Faith.
-Vicces lenne, egy macska nem pótolna téged de olyan kis aranyosak, mindig akartam egy kiscicát, de nem lehetett. Te pedig...
-Angyalom.-nevetett halkan.
-Néha olyan vagy, mint egy cica, amikor hozzám bújsz és...
-Faith, lehet macskánk, de tényleg ezt akartad kérdezni?
-Nem.-hümmögtem.-Allergiás vagyok a macskaszőrre.
-Lehet kopasz macskánk is.
-De az nem olyan jó, a cicákban az a jó, hogy puhák és szőrösek és dorombolnak.
-Faith.-fogta meg a kezem.-Nyugi, még mindig ugyanaz a Niall vagyok. És ha akarod, majd én hozzád bújok és dorombolok.-ölelte körbe a derekam.
-Igen, tudom.-motyogtam, és halkan elnevettem magam.
-Aranyos vagy.-mosolygott rám.-Kérdezek én először, jó?-válaszul aprót bólintottam.-Rosszul érzed magad? Most, velem.
-Nem.-pislogtam értetlenül.-Én, uhm... csak nem tudom, mit mondhatnék.
-És este? Rosszul érezted magad?
-Nem.-böktem ki.-Niall.-arcomat a tenyereimbe ejtettem, túl sok volt ez nekem, égtem a pírtól.
-Semmi baj.-húzódott közelebb, és megfogta a kezeim.-Ne légy zavarban, nézd, még mindig az a srác vagyok, aki felhúzott a homokból, mikor elvágódtál előttem.-mosolygott.-Nem változtam meg emiatt, én csak örülök, hogy engem választottál erre, muszáj beszélnünk róla. Nekem se a legkellemesebb téma, de ezt nem hülyéskedhetem el. Faith, fájdalmat okoztam neked.
-De nem szándékosan.-pislogtam nagyokat.
-Nem ez a lényeg.-rázta a fejét.
-De én akkor is szeretlek, jobban, mint bárki mást. Ez nem változott. Csak nem tudom, hogyan beszélhetnénk erről, hogy mit mondhatnék.
-Bármit, ami eszedbe jut.
-Jó.-haraptam az ajkamba, hüvelykujjával lágyan megérintette, utálta, ha ezt csináltam. Vettem egy nagy levegőt és a kezeit nézve kezdtem beszélni.-Igazából én azt hiszem boldog vagyok, hogy túl vagyunk rajta, mert így nem fogok ezen gondolkozni. Nem tudom, mire számítottam ezzel kapcsolatban.-kezdtem piszkálni a hajam.-Remélem, hogy legközelebb, uhm, nem fog fájni.
-Nem.-mosolygott rám, és közelebb hajolt.-Lesz legközelebb?
-Életem egyik legemlékezetesebb estéjén vagyok túl.-mondtam szégyenlősen.-Szeretném, ha lenne. 
-Szóval akkor nem bántad meg?
-Kellett volna?-emeltem fel a fejem, és az arcom a nyakához érintettem.-Nem, és ha nem fájna ennyire mindenem azt mondanám, csináljuk újra.
-Légy türelmes.-hümmögött, és átölelte a derekam.-Én is szeretlek.
Az agyam ezúttal észrevétlenül kapcsolt át egyik emlékből a másikba. Másodjára elengedni őt semmivel sem volt könnyebb, mint elsőnek. Sőt, talán még nehezebb volt, mert tudtam, most 3 héttel tovább kell kihúznom nélküle. Viszont az vigasztalt, hogy ezután már csak egyszer kell eleresztenünk egymást viszonylag rövid időre, várt minket Amerika, semmit sem vártam jobban annál, hogy újra minden nap mellette ébredhessek.
Végül beleegyeztem abba, hogy táncolok a bálon, a fiúk tolongtak, amikor megtudták, hogy é és Rebeca is keringőzni fogunk. Viszont én nem szándékoztam az iskola egyetlen hímnemű tanulójával sem táncolni, Rebeca lelkesebb volt, ő nyitott feléjük, voltak fiúbarátai, nem arról volt szó, hogy nekem ne lettek volna, én nem akartam velük táncolni. Végül annak a srácnak mondtam igent, aki nem versengett a többiekkel, az osztálytársam volt és néha lógtunk együtt, jól kijöttünk. Az ikertestvérével ellentétben neki nem volt párja, ezért próbálkozott be nálam, mondhatni eléggé meglepődtem, amikor kémia órán a hátsó sorból tarkón talált egy papírgalacsin.
-Pszt!-pisszegett Jai.-Faith!
-Van valami problémája, Mr. Brooks?
Hátrafordultam, Luke erőteljesen vihogott, miközben Jai kihúzta magát és engedelmesen írt a füzetébe.
-Luke, viselkedj normálisan! Nincs, tanárnő, a testvérem nem bír a hormonjaival. 
Mosolyogva ráztam a fejem, a tekintetem megakadt a lábam mellett a lövedéken, ami néhány perccel korábban tarkón talált. Könnyen megkülönböztettem a Brooks ikreket, régebben ez nem mindig volt így, úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Idővel viszont már nem öltözködtek ugyanúgy, Luke gyakran hordta felzselézve a haját és volt benne egy szőke melír, ellenben Jai frufruja a homlokába hullott, Luke alsó ajkában pedig volt egy karika, Jai rejtegette a tetkóit, kirúgták volna.
Lelöktem a ceruzám és lehajoltam, hogy felvegyem a papírt. A tanár
nő visszafordult a táblához és tovább magyarázott, míg én széthajtogattam a papírt.

Hallottam jössz a bálba. Találtál már párt magadnak? :) Jai.

Röviden megírtam neki, hogy nincs kedvem senkivel sem menni a jelentkezők közül, a következő kérdése az volt, mi a helyzet a barátommal. A galacsinom az arcába esett, kis híján mindketten felnevettünk, azt írtam neki, hogy Niall nem táncolhat velem a turné miatt, az ajkát lebiggyesztve szomorú szemekkel nézett rám. A számat mosolyra húztam, ő pedig újabb szavakat firkantott a papírra.

Lenne kedved velem jönni? Ne érts félre, nem akarlak lecsapni a barátod kezéről, csak nincs párom és szerintem barátok vagyunk, veled szívesen mennék.

Nem dobtam meg újra egy galacsinnal, csak mosolyogtam rá és aprót bólintottam. Játékosan rám kacsintott én pedig visszafordultam a füzetem felé.
Rebeca egy gyors mozdulattal maga elé húzta a papírt és átfutotta, mosolyogva pillantott rám, tudta, hogy csak Niall biztatása miatt voltam hajlandó erre, így hát nem kezdett kombinálni.
Suli után Niall egyből hívott, nem volt túl nagy eltérés az időzónák között és valahogy mindig elérte, hogy akkor tartsanak szünetet, amikor én már úton voltam apu lakása felé. Ha volt néhány szabad perce és én nem voltam iskolában, általában mindig felhívott, reggel az ő hangjára ébredtem és elalvás előtt mindig bejelentkezett skype-ra. Mindig beszéltem néhány percet a fiúkkal, aztán "kettesben" maradtunk. Rebeca oldalán lépdeltem, szinte egyszerre csörrent meg mindkettőnk telefonja, kissé lemaradtam tőle és elhúztam a telefonom képernyőjén a kis zöld ikont. Kitörő lelkesedéssel fogadta a hírem, miszerint mégiscsak keringőzni fogok és már találtam magamnak egy párt. Mindenféle apró részletre kíváncsi volt Jai-vel kapcsolatban, hány éves, milyen az átlaga - ez egyébként nem tudom, miért fontos - próbált-e valaha is "bevágódni" nálam és kedves-e velem, majd a beszélgetésünk végén megkért, küldjek neki róla egy képet. Megtettem, mivel szünetekben gyakran szórakoztunk azzal, hogy hülye képeket csináltunk, Niall-nek egy olyat küldtem, amin Rebeca felfújt arccal hajolt a kamerába, a háttérben Luke próbált szexin nézni, Jai elvetemülten vicsorgott, én pedig bandzsítottam. Érdekes kép volt, de tudtam, ez lesz az ami majd meggyőzi őt az igazságról, hogy csak barátok vagyunk. Az egyetlen gond az volt, hogy én nem egy fiúbarátommal akartam táncolni, hanem vele.

Jai (baloldal) és Luke (jobboldal) Brooks.