One Direction koncert - élménybeszámoló

A többség szerintem tudja, de talán mégis vannak akik nem, hogy csütörtökön Angliába repültem, és most az időmet egy angol kisvárosban tengetem. Hogy miért? Egyet lehet találni, miért utazna Nessa 1720 kilométert? A válasz egyszerű: Értük. 
A One Direction talán sokkal nagyobb szerepet tölt be az életemben, mint amit kellene. Ennek vannak különböző okai, összességében pedig eléggé ragaszkodó típus vagyok. Ha valaki felajánlaná nekem, hogy soha többet nem kell szenvednem, nem leszek szomorú, ha nem szeretem többé őket, akkor nem fogadnám el ezt az ajánlatot. Főleg nem a tegnapi napom után.
Valamikor szeptemberbe megvettem a koncertjegyeket, akkor sokat sírtam, boldog voltam, majd ez elmúlt és csak éltem a tudattal, hogy "Hm, majd megyek koncertre" de tegnap ez egészen más fordulatot vett. Amikor megláttam a stadiont és a rengeteg rajongót könnyek gyűltek a szemembe, nem érkeztem túl korán, mégis jó helyem volt. Másfél órát ültem a földön rengeteg láb között, miközben szólt a zene. Az előzenekar a 5 Seconds of Summer volt, amit személy szerint nagyon élveztem. Őket mostanában kezdem megkedvelni, külön élmény volt, hogy láthattam és hallhattam őket is. Mindannyian eszméletlenül aranyosak és tehetségesek, az összes dalt végigénekeltem, majd amikor elmentek ismét következett egy 30 perces szünet. Nyugodtan álldogáltam és nézelődtem, fényképeket csináltam a tömegről, miközben olyan dalokat játszottak, amiket mindenki ismer. Hatalmas élmény volt rengetek Directionerrel együtt a Macarena c. dalra táncolni. <3 
Amikor elindult a kezdővideó eltört a mécses, de közel sem annyira, mint amikor megjelentek a színpadon Ők. Az első két számot zokogva énekeltem végig, bámulta őket és arra gondoltam "Te jó ég, mennyire gyönyörűek". 
Én olyan lány vagyok, aki rászól valakire, ha azt mondja egy fiúra, hogy szép, viszont rájuk nem tudok mit mondani, gyönyörűek. Megmagyarázhatatlan érzés, amikor látod Liam sugárzó mosolyát, miközben végigszalad a színpadon, ahogy Harry ugrándozik és előredől, miközben énekel. Zayn csillogó szemeit, amit egyszerre 4-5 kivetítőn is láthatsz, hallhatod, ahogy Louis hülyeségekről fecseg addig, míg a többiek elmennek átöltözni, és ahogy Niall hadonászik a gitárjával. És bizony csináltak fincsi dolgokat is, Niall híressé vált mozdulata a Better Than Words szólójánál bizony itt is bekövetkezett és nem, nem én voltam az, aki hisztérikusan ordítani kezdett. Mentségemre szóljon, nem én voltam az egyetlen. :D Nem emlékszem, melyik dalnál, de Harry kissé széttett lábakkal ráült egy csőre és... és Nessa megint üvöltött, ugrált, ha nem álltak volna minden oldalamon, biztos, hogy elvetemültem lerángatom a színpadról. Összességében Haz tündéri volt, puszikat dobált és ugrándozott, táncolt és hergelte a közönséget, csupán ez a mozzanata beleégett a tudatomba. 
Igazából, az emlékeim kissé zavarosak, sokszor volt tűzijáték, fehér és piros papírszalagok hullottak, melyekből begyűjtöttem néhányat, sokszor sírtam, sokat nevettem és idegen lányokkal mosolyogtam össze. Mostanában sokan mondják azt, Ők már nem olyanok, mint régen. Nos, de, mert talán már nem baromkodják el a koncertek felét, de még mindig táncolnak együtt, még mindig spontán megölelik egymást és még mindig, ugyanolyan csillogó szemekkel néznek végig a közönségen, ahogyan azt 2 évvel ezelőtt is tették. Furcsa volt pont a Wembley Stadionban látni őket, hiszen csaknem 3 és fél évvel ezelőtt minden ott kezdődött el, kisfiúkként, még kissé bátortalanul álltak a színpadon, most pedig tapasztalt énekesekként, férfiakként (ez talán túlzás :D) mutatták meg magukat.
A tömeg közepén állva nem sikerült sem az ajándékomat odaadni nekik, és nem vontam magamra a figyelmüket, habár lengettem a kezem és kiabáltam, én is csak egy voltam a rengeteg ember közül. Talán Louis meglátott, hiszen meglehetősen sok ideig nézett felénk, reménykedem benne, hogy csak egy másodpercre is, de engem is végigpásztázott azokkal a szép szemeivel. 
Volt egy pont, amikor minden elsötétült és eltűntek, a közönség szerintem egyértelműen kimutatta nem tetszését, hiszen nem volt még sem a You&I, a Story Of My Life és a Best Song Ever sem, majd természetesen Harry kivételével átöltözve ismét színpadra álltak. Harry az egész koncert alatt ugyanabban a cuki, fehér alapon fekete mintás pulcsiban volt. Az utolsó dal az egyik kedvencem, a Little White Lies volt. Amikor lementek a színpadról csak álltam, és bámultam az elsötétült színpadot, miközben mindenki elindult kifelé. Az első gondolatomra kristálytisztán emlékszem. "Nekem ez életem legjobb napja volt, Te pedig még mindig nem tudod, hogy létezem". 
Nekik nem változott semmi, én viszont rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, és tudom, nem ez volt az utolsó, hogy láttam őket, ez volt az első One Direction koncertem, de nem az utolsó.
Az éjszaka közepén fáradtan, fájó testtel, mozdulatlanul fekve tudatosult bennem, mi történt, és igazán csak akkor kezdtem sírni. Talán ennek látványára ígérte meg anya, hogy jövőre is eljöhetek, és biztos vagyok benne, ha lehetőségem lesz rá, itt leszek, kerüljön az bármennyi pénzbe. A pénz nem számít, bármennyit képes lennék elkölteni azért, hogy még láthassam és hallhassam őket élőben. 
Még így utolsó gondolatként szeretnék mindenkit megkérni, ne bántástok Zaynt és Louis-t. Zayn tegnap nem volt olyan mosolygós, mint amilyen szokott lenni. Nekem nem számít, milyen butaságot követtek el, ők is emberek, én pedig tudom, ezerszer nagyobb hibákat követtem már el annál, mint amit ők aznap este az autóban. 

Nessa. xx

U.i: Képeket szándékosan nem csatoltam, hiszen az ask.fm oldalamra már tettem ki néhányat, s ha kértek, még fogok is. :)