10.rész Loving you is easy

Sziasztok!
Köszönöm a sok biztatást és komit az előző részhez. Most nem nagyon mondanék erről semmit, viszont van valami más.
Az ask.fm oldalamon mostanában elég aktívak vagytok, aminek örülök, viszont meg kell értenetek, hogy van egy bizonyos határ. Vannak dolgok, amiket különböző okok miatt nem akarok megosztani magamról, mert az a magánéletem, vagy mert nem szeretek beszélni róla. Nincs minden rendben, nem vagyok jól, sőt, kifejezetten rosszul vagyok, valószínűleg ez az oka annak is, hogy ennyire nem megy ennek a történetnek az írása. Nehéz boldog pillanatokról írnom úgy, hogy jelenleg egy kicsit sem vagyok boldog... De ez már megint más.
Továbbá vannak olyan bloggerek, akikkel egy ideje levelezek, nem szeretném, ha őket is ilyesmikkel nyaggatnátok, nem tudják az igazi nevem, nem tudják, hogy van-e barátom, ahogy a többség azt sem, hogy mi bajom van. Nem szeretek erről senkinek se beszélni, kár próbálkozni...
Nem akarok bunkó lenni senkivel, nem akarom, hogy megutáljatok, ezért kérem, hogy fontoljátok meg milyen kérdéseket tesztek fel és mikről érdeklődtök. Ha valakit megbántottam, itt és most kérek tőle bocsánatot. Sajnálom, csak az utóbbi hetek nem tartoznak a legjobb napjaim közé.

Nessa. xx

-Anya.-léptem be a szüleim szobájába. Anya a laptopjával az ölében ült az ágyon, amikor beléptem mosolyogva pillantott fel.
-Mit szeretnél, kicsim?
Beszívtam az alsó ajkam és letelepedtem az ágyra.
-Valami baj van, Faith? Minden rendben veled és Niall-vel?
-Persze.-mosolyogtam.-Igazából pont rólunk szeretnék kérdezni valamit.
Félretette a gépet és a fejét félredöntve figyelt engem, így annyira saját magam láttam benne. Neki is hosszú, barna haja volt, olyan kék szemei, mint nekem, és az arcunk is hasonlított, bár az enyémet apa vonásai is jelentősen tarkították.
-Kérdezz bármit.-mosolygott.
-Csak annyit akarok, hogy esetleg ott aludhatnék náluk?
Az ajkamba haraptam, tényleg csak ezt szerettem volna, de tudtam, hogy nagy valószínűséggel anya kombinálni fog, és különben sem kértem tőle soha ilyesmit. 17 év alatt csak itthon, és Rebeca-nál aludtam, és én magam is egy kicsit féltem tőle, milyen lesz Niall mellett álomra hajtani a fejem, és felébredni. Reggelente az arcom egyik oldalát párnanyom díszíti, és a hajam olyan, mint akit megrázott egy magasfeszültségű vezeték.
-Ó.-mosolyodott el.-Kicsim...
-Anya.-néztem a szemébe.-Csak alvás.
-Rendben.-mosolygott kitartóan, közben bólintott.-De Faith, kérlek, ha ti...
-Beszélni fogok veled.-hadartam, majd felpattantam és kirohantam a szobából. Az arcom égett, annyira tudtam, hogy majd egyből arra gondol, nem tudtam, hogy ez minden anyánál így van-e, mindenesetre én nagyon cikinek éreztem a helyzetet. Niall a szobámban, az ágyon ülve várt rám, szeretett volna velem tartani, de pont azért nem engedtem, mert tudtam, hogy mi lesz anya első gondolata. Érdekesen jött volna ki, ha mindkettőnket ellát tanácsokkal.
-Mehetek.-mosolyogtam, és puszit nyomtam a szájára.
-Sokat győzködted?
-Azonnal belement.-ültem az ölébe, kezei közrefogták a derekam és a fejét megpihentette a vállamon-Kedvelnek téged.
-Örömmel hallom.-mosolygott.-Az apukád...?
-Hát, gondolom majd észreveszi, hogy nem vagyok itthon.-kuncogtam.-Majd beszélek vele. Ne aggódj.
Puszit nyomott az arcomra, kiszálltam az öléből és a szekrényeimhez sétáltam, elővettem egy táskát, majd kihúztam az egyik fiókot és gyorsan belegyűrtem egy tiszta fehérneműt. A lábammal becsaptam és kinyitottam az egyik szekrényt, beledobtam a tatyómba egy sima, fekete csőnadrágot és egy fehér, mintás pólót. Utoljára még bedobtam egy térdnadrágot, habár többnyire csak egy pólóban és bugyiban aludtam. Viszont semmi pénzért nem flangáltam volna úgy a fiúk házában. A sminkes asztalomhoz léptem, egy laza mozdulattal a táskámba dobtam egy szemceruzát, spirált, a fésűmet és néhány hajgumit, majd a fürdőszobába mentem, eltettem a fogkefém és a kedvenc, kakaós mandulás tusfürdőm. Behúztam a cipzárt.
-Kész vagyok.-mosolyogtam.
-Ez gyors volt.-lépett hozzám, pusziért nyújtóztam, de annál sokkal többet kaptam. Homlokát az enyémnek döntötte, puszit nyomtam a szájára és rámosolyogtam, habár még mindig kissé ideges voltam.
Hogyne lettem volna az, először készültem egy fiúval együtt aludni, de nem is ez volt a fő gondom, hanem az, hogy látni fogja, milyen vagyok reggel. Kicsi szemekkel, fáradt arccal, kócos hajjal, nyűgösen, pizsamában.
Egy sóhajtással kifújtam a levegőt, nagyon reméltem, hogy egy kis feszültség is távozott így belőlem. Amikor a szemébe néztem, úgy éreztem nincs miért aggódnom, mert ha az ő arcával találom szembe magam holnap reggel, akkor nem leszek hisztis, és talán nem fog undorodva kiugrani mellőlem.
-Menjünk?-kérdezte óvatosan.
Az órára pillantottam, 6 óra múlt. Aprót bólintottam, felkaptam a székemről a dzsekim, majd a kezét fogva lépdeltem le a lépcsőn. Anya ezúttal a nappaliban ült, egyik kezében bögre a volt, másikkal szorgosan pötyögött a laptopján. Amikor leértünk mosolyogva pillantott ránk.
-Már mentek is?
-Aha.-hümmögtem.
Felhúztam a cipőm, a fűzőket oldalra tömködtem és megvártam, míg Niall is belebújtatja lábait a cipőjébe. Levette a fogasról a kabátját és belebújt, addigra anya már előttem állt és átölelt.
-Ha mégis úgy adódna...
-Anya.-sziszegtem, az arcom egyből pipacsvörössé változott. Nevetve a kezei közé vette az arcom és megpuszilt.
-Jók legyetek.-búcsúzott, és megpaskolta Niall sima arcát. A barátom kissé értetlenül fürkészte, majd nagy meglepetésemre az ő orcái is kissé kipirultak és halkan felnevetett.
A jobb kezemet az övébe csúsztattam, majd intettem anyunak, míg ő udvariasan elköszönt.
-Nem hallottál semmit.-motyogtam, és a fejemet kissé a vállára biccentettem.
-Szóval ezért nem akartad, hogy veled menjek, amikor megkérdezted.-nevetett.
-Nem hallottál semmit.-ismételtem, a szám kissé felfelé húzódott.
-Megnyugtathattam volna az anyukád.
-Niall.-nevettem, égő arcomat a vállába fúrtam.
-Nem kell aggódnia.-nyomott puszit a hajamra.
Perceken át nem néztem fel, majd amikor úgy éreztem, az arcom már nem piros, mint egy telefonfülke, újra a lábaim elé néztem. Az út hozzájuk meglehetősen rövid volt, az utcánkban élt néhány lány, nyáron a kertben napoztak, és előfordult, hogy néhány sráccal görkoriztak, többször hallottam már a telefonjaikból felcsendülni a srácok 1-1 dalát. Biztos örültek volna neki, ha megtudják, nem is olyan messze vannak tőlük ezek a srácok. Azt hiszem, az egyik lányt Mira-nak hívták, Niall egyszer találkozott vele, amikor épp hozzám igyekezett. Láttam az ablakból, hogy mosolyogva beszélgetett vele, majd készítettek egy fényképet.
Anélkül értünk oda hozzájuk, hogy bárki is megállított volna minket. Ez a környék eléggé nyugodt volt, tulajdonképpen itt csak tehetős emberek éltek, és olyanok, akikkel foglalkozott a tévé. De én még sosem láttam errefelé olyan sztárpalántát, aki felkeltette volna az érdeklődésem. 
Amikor beléptünk az ajtón szinte teljes volt a csend, de valakinek kellett otthon lennie, mert az ajtó nyitva volt, habár kinéztem belőlük, hogy elfelejtették bezárni. Levettük a kabátjainkat és cipőinket, majd a nappaliba mentünk, ahol a tv előtt Zayn csendesen szuszogott.
-Zayn.-szólította meg Niall.-Zayn!
-Ne ébreszd fel.-suttogtam.
-Zayn!-kiáltotta.
Szegény srác hunyorogva nézett fel, édes látványt nyújtott a kanapén kiterülve, egy díszpárnába fúrta az arcát. 
-Mi van?-nyöszörögte rekedtes hangon.
-Hol vannak a többiek?
-Komolyan ezért keltettél fel? Louis Alexis-vel, aszem' Alex tesója Londonba repült, Liam Rebeca-val, vagyis amikor utoljára láttam őket még együtt voltak, Harry-t nem tudom, talán fent van és jobb kézre gyúr, most nem ment Hayley-hez.
-Kösz az infót.-fintorgott Niall, először nem értettem, majd leesett, az arcom zavartan belefúrtam a pólójába. 
-Honnan kellene tudnom? Én csak itt alszok.-ásított.-Ameddig nem piszkál, nem gyújtja fel a házat és épségben van, addig nem érdekel mit csinál.
Elmosolyodtam, tetszett az az "amíg épségben van" a végén. 
-Ne aludj egész nap.-pöckölte meg az orrát Niall.-Faith itt alszik.
-Tényleg?-csapta le a kezét, és rám mosolygott.-Épp itt az ideje! 
Szégyenlősen mosolyogtam rá, nem tudtam, mit gondolhatott erről, semmit nem tudtam. 
-Szia Faith!-hallottam Harry lelkes hangját a lépcső irányából.
-Mondtam, hogy talán itthon van.-motyogta Zayn, és felhúzta magát, ujjaival a hajába túrt és rendezgetni kezdte a tincseit.
-Szia Harry!-mosolyogtam, ellopott Niall mellől és magához ölelt. 
-Tiszta a kezed?-fogta meg a derekam Niall.
-Persze.-ráncolta a szemöldökét.-Miért ne lenne az?
-Csak kérdeztem.
-A hülye kérdések világnapja van?-nézett körbe.-Louis nem szólt róla.
-Nem.-nevetett.
Zayn a kanapén nevetett, Harry megrázta a fürtjeit és mosolyogva pillantott rám.
-Mi ez a cucc?-bökött a táskámra.-Itt maradsz?
Bólintottam, szemei felderültek és vigyorogva megpaskolta az arcom. Nem tett megjegyzéseket, pedig tőle számítottam valami ilyesmire. 
Niall szobájában a táskámat az ágyra dobtam, furán mosolyogva nézett rám.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-lépett közelebb, a hajam kisimította az arcomból és megpuszilt.-Csak elgondolkoztam.
Lassan mindenki hazaért, furcsa volt egyedüli lányként velük lenni, ha én itt voltam, általában Rebeca is. De egyedül, ezzel az 5 sráccal...
A legnagyobb kihívást az jelentette, amikor Niall elment zuhanyozni, mert tudtam, mindjárt én következek. Az ágyán ültem és a telefonom nyomkodtam, még véletlenül se mentem a twitter adatlapomra, Rebeca elárasztott az üzeneteivel. Annyira gyorsan pötyögött, hogy szinte hallottam, ahogy hadarja azokat a szavakat. Megosztottam a komoly félelmeim a barátnőmmel, és ő elérte, hogy kissé megnyugodjak, azt mondta, idézem: "Csak tartsd csukva a szád alvás közben és ne nyálazz a párnájára, akkor nem lesz semmi baj, szívem".
Hallottam, hogy a vízcsobogás elhal, elköszöntem Rebeca-tól és félretettem a telefonom, nem készültem fel a látványra, ami percekkel később elém tárult. Niall alsónadrágban, valószínűleg erről most a lányok többségének csorogni kezdett a nyála, de én zavarba jöttem. A haja vizes volt, a mellkasán pedig apró szőrszálak voltak, és a nadrágjából is kandikált ki néhány, nem ő volt a legizmosabb a srácok közül, de a karjain és a kockás hasán látszott, hogy néha ráveszi magát és edz. Amikor a kezeimmel eltakartam a szemeim kinevetett, a szekrényéhez sétált és kivett egy fehér pólót.
-Faith.-szólított, kilestem az ujjaim mögül.-Nem kell zavarban lenned, nem vagyok szégyenlős.
-Jó neked.-motyogtam a tenyerembe.
-Szoktál uszodába járni?-aprót bólintottam.-Ott is zavarba jössz?
-A kisgyerekektől és a gizda swag csávóktól nem.
Hangosan nevetett, majd puszit nyomott az arcomra.
-Ha gondolod mehetsz zuhanyozni.
Aprót bólintottam, magamhoz vettem a táskám és belenéztem, a felismerés szinte fokozatosan ért el. Mivel Niall az ágyamon ült, amikor pakoltam, és a pizsamám az ágyneműtartóban van, nem tettem el.
-Niall.-pislogtam rá idegesen.-Kaphatok egy pólót? Ez is jó lesz.-húztam meg a pólóját.
-Biztos vagy benne?-vonta fel a szemöldökét. Bólintottam, mire kibújt a pólójából és a kezembe adta.
-Most nagyon merésznek érzem magam.-motyogtam, ezzel újabb édes nevetést kiváltva belőle.-Köszönöm.
-A konyhában leszek.-nyomott puszit a számra.
Bólintottam, felnyaláboltam a táskám és a pólót, majd elindultam a szobájához tartozó fürdőszoba felé.
-Törülközőt már vettem elő neked.-mondta, mielőtt becsuktam volna az ajtót.-A lila az.
Rámosolyogtam, majd becsuktam az ajtót és nekidőltem. Vettem két mély lélegzetet és vetkőzni kezdtem, a hajamat összekötöttem egy kontyba, majd gyorsan behúztam a zuhanykabint és megnyitottam a vizet, a kabin ezelőtt még párás volt, és belengte Niall tusfürdőjének illata. Viszonylag gyorsan végeztem, majd illatozva, nedves hajjal léptem ki. Pillanatok alatt felöltöztem, Niall pólója bő volt rám és áradt belőle az öblítő és az ő jellegzetes kellemes illata. Megtöröltem a hajam, kifésültem, azután elpakoltam magam utána a dolgaim és a törülközőt a szárítóra terítettem.
Bizonytalanul sétáltam le a lépcsőn, a konyhából hallottam a nevetésüket, amit akkor sem hagytak abba, amikor beléptem. Niall mosolyogva nézett rám, nem tett semmi különöset, nem bámult, csak mosolygott, és amikor leültem mellé megpuszilta az arcom.
-Tudod.-szólalt meg Louis, miután lenyelte a szájában lévő ételt.-Te vagy az első lány, aki Niall miatt van itt. Mármint, te vagy az 1. barátnője, akit ismerünk.
Louis és Liam kivételével már mindannyian lezuhanyozhattak, mert félmeztelenül ültek, Zayn a hűtőben matatott, Harry pedig egy bögréből szürcsölt valamit. Nem engedtem, hogy kellemetlenül érezzem magam, és viszonylag hamar le is győztem a zavaromat. 
-Csinálok vacsorát.-pattant fel Niall.
Harry szemei tágra nyíltak, majd lassan elemelte a szája elől a bögrét, vicces kis kakaóbajusszal, értetlenül nézett rá, ahogy mindenki más is.
-Ne számítsatok túl nagy dologra.-nevetett.
-Niall.-szólítottam meg, mosolyogva felém fordult.-Nem kérek paradicsomot, sem semmilyen más zöldséget a nutellás kenyérre. 
-Nem holmi nutellás kenyeret csinálok.-prüszkölt.
-Bocsi.-nevettem.
Árgus szemekkel figyeltem, ahogy kipakol a hűtőből, készen álltam arra, hogy megakadályozzam a gyomorrontást. Niall néha érdekes dolgokat tudott készíteni, amik lehet, hogy az ő gyomrát nem terhelték volna meg, de az enyémet igen. Ennek ellenére semmi furcsa dolgot nem tett bele, mielőtt befejezte volna, úgy állt, hogy ne lássak semmit a szendvicsből. Nevetve tűrtem a fülem mögé egy tincsem, a két tányért a kezein egyensúlyozva pördült meg, kecsesnek mondható léptekkel indult felém, majd egy meghajlást követően letette az egyik tányért az asztalra. Annyi különbség volt az én szendvicsem és az övé közt, hogy az én tányérom szélén ketchuppal volt egy apró szívecske. Ismét egy apró, kedves gesztus.
-Niall, ez nagyon cuki!-vigyorgott szélesen Zayn.
Elégedett arcot vágott, majd puszit nyomott az arcomra és jóízűen beleharapott a saját szendvicsébe. Ellentétben vele én lassan ettem meg az enyémet, próbáltam nem félrenyelni, de elég nehezen ment, mert folyamatosan egymást szívatták. Harry belekortyolt a kakaóba és Louis meglökte a bögrét, Zayn utánozta, ahogy Niall rágcsált, és amire Liam-nek szüksége volt, arra Harry-nek is. Elgondolkoztam, vajon jó dátumot írtak-e az anyakönyvi kivonatukba, és valójában 12 évesek, nem 19-21.
Vacsora után még maradtunk egy ideig a nappaliban, a fiúk árgus szemekkel néztek valami sorozatot, majd amikor vége lett szinte teljesen egyszerre tápászkodtak fel és nyújtóztatták ki elgémberedett végtagjaikat.
-Jó éjszakát.-nyomott el egy ásítást Louis, kezével a hajam felé közeledett de mielőtt még összeborzolta volna arrébb álltam. Nevetve simított végig a fejemen, majd elindult a lépcső felé.
-Jó éjt.-mosolyogtam.
Libasorban megmásztuk a lépcsőt, majd elköszöntünk egymástól, végül pedig ketten maradtunk Niall szobájában. Természetesen aludtunk már együtt, délutánonként egy film nézése közben gyakran elpilledtünk, de ezt valamiért teljesen másnak éreztem. Olyankor csak fél órákat, max egy órát aludtunk, de most...
Végignéztem magamon, megfogta a kezem és magához húzott, karjaim a dereka köré fontam, ahogy ő is tette ezt velem, puszit nyomott a számra és néhány pillanatig mosolyogva fürkészte az arcom.
-Gyönyörű vagy.-mondta halkan, ujjaival beletúrt a hajamba és elrendezgette a tincseim. 
Zavartan hajtottam le a fejem, ujjaival felbillentette az állam és megcsókolt. Néhány perc múlva elhúzódtunk egymástól, lehuppant az ágyára és magával húzott engem is. Nagy levegőt vettem és közelebb húzódtam hozzá, némi mozgolódás után magunkra húzta a takarót és az arcát. A csípőmnél nyomást éreztem, a hátam mögé nyúltam és kihalásztam a bordáimba nyomódó telefonom, a képernyő felvillant és szembetaláltam magam egy piros borítékkal, amelyen az "anya" megnevezés díszelgett. Megnyitottam, az arcomra lassan ismét zavart pír jött, Niall ezt észrevette és kuncogva simított végig a bőrömön.
-Csak aggódik, te vagy az egyetlen kislánya.
-Túlzásba viszi.-motyogtam, és letettem az éjjeliszekrényre a telefonom.
Felé fordultam, arca csak alig pár centiméterre volt az enyémtől, közelebb csúszott és puszit lehelt a homlokomra. Egyik kezét a feje alá tette, másikkal a hajamat kezdte simogatni, a szemeivel néha annyira zavarba tudott hozni amikor perceken át csak nézett és néha elmosolyodott. Tudni akartam, mi járt a fejében, mire gondolt, amikor úgy nézett rám.
-"Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor nyugodtan megcsókolhatsz, ha kedved van."-kuncogtam.
Az arcán pillanatnyi meglepetés futott át, majd elmosolyodott.
-Csak nem a kedvenc filmed?
-Könyv.-vigyorogtam.
-Nos, eddig egy barátnőm se idézett könyvekből.-húzódott közelebb, szinte a fülembe suttogta. Orra ütközött az enyémmel, mosolyogva néztem a szemébe.-De tudod mit? "Bárcsak meg tudnám állítani az időt, hogy örökké ebben a pillanatban élhessünk."
-Te!-nevettem.-Te elolvastad!
-Csak miattad.-vigyorgott.-És még tetszett is, pedig nem igazán szeretek olvasni.
-Ez aranyos.-mosolyogtam, és végigsimítottam az arcán.
-Megígérek valamit neked.-könyökölt fel, és kezét az arcomra helyezte.
-Niall...
-Bármi lesz, elviszlek majd a film premierjére. Oké?
-De Niall...
-Nincs de.-mosolygott.-Hányszor is olvastad el eddig azokat a megtépázott könyveket? Hm? Faith, téged ez boldoggá tesz, és én csak boldoggá akarlak tenni, ne vedd el ezt tőlem.
-Nagyon jó a beszélőkéd, ugye tudod?
-Igen.-nevetett aranyosan.
-Ez túl nagy ajándék...
-Nem, nem az.-rázta a fejét, és lefejtette kezeim az arcáról, hogy összekulcsolja az ujjainkat. Ő izgatottabbnak tűnt, mint én.-Csak mondd ezt utánam: Köszönöm.
-Köszönöm.-ismételtem.
-Ez még nem a teljes mondat volt!-szúrt le egy "haragos" pillantással.
-Elnézést.-nevettem.
-Szóval, mondd, köszönöm Niall-megismételtem.-szeretlek.
-Szeretlek.
Csak miután kimondtam jöttem rá, hogy tulajdonképpen mit is mondtam. Széles mosoly díszítette az arcát, majd az ajkaimhoz hajolt.
-Én is, Faith. Én is szeretlek.
Gyengéden megcsókolt, leküzdöttem a döbbenetet, kezeim a hátára tettem és végigsimítottam rajta. Kábán pislogtam, felfogtam, hogy mit mondtam, és még csak el sem kellett gondolkoznom azon, hogy valóban úgy volt-e. Amint kimondtam, tudatosult bennem, hogy valóban így volt, szerettem, és ezt le sem tagadhattam volna.
-Sajnálom.-nevetett.
-Na, akkor most jól figyelj.-toltam le magamról, próbáltam szigorúan nézni rá, a hangom pedig megkeményedett. Szemei nagyra nyíltak a döbbenettől, kis híján elmosolyodtam, amikor visszahuppant a saját párnájára. Ezúttal én hajoltam fölé, közben végig csúnyán néztem rá, majd a vonásaim ellágyultak és mosoly szökött az arcomra.-Szeretlek.
-Ijesztő vagy, amikor így nézel rám.-mosolyodott el.
-Elrontottad a nagy pillanatom. Valami sokkal érzelmesebb pillanatban akartam kimondani.
-Ne haragudj.-mosolygott.-Vegyük ki nem mondottnak?
-Nem.-ráztam a fejem.-Komolyan gondolom.
-Én is.-piszkálta a hajam.-Csak eddig nem mertem kimondani, így könnyebb volt.
Fejemet a mellkasára hajtottam, az oldalára billent és húzott magával engem is, átöleltük egymást, állát megtámasztotta a fejemen és úgy beszélt tovább hozzám.
-Niall?-szakítottam félbe.-A filmpremier kb 1 év múlva lesz.
-Igen, és?
-Mi van, ha mi...
-Faith.-szakított félbe.-Hogy én szeretni foglak-e? Ebben biztos vagyok. Hogy te? Azt nem tudom, de bármi lesz, oda elviszlek. Nem szoktam megszegni az ígéreteim, és ezt sem fogom, bármi történjék is addig.
Feljebb kúsztam, mosolyogva puszit nyomtam a szájára, majd megfordultam a karjai közt. Mellkasa a hátamhoz feszült, ujjait a hasamnál összekulcsolta az enyémekkel és megpuszilta a nyakam.
-Merek reménykedni benne, hogy azért nem kell majd felkutatni érted egész Londont, mert itt leszel mellettem.-húzott még egy kicsit közelebb magához.
Megszorítottam a kezét, nem tudtam mit mondani rá, az "én is" annyira hülyén hangzott volna. 
-Álmodj szépeket, Angyalkám.-suttogta.
-Jó éjt.-motyogtam, a szám mosolyra húzódott a kedves becézés hallatán.
Tudatosan húzódtam közel hozzá, kellemes érzés volt, ahogy körbeölelte a derekam és arcát belefúrta a hajamba. A szuszogása lassan elnyomott. 
Éjjel felébredtem néhányszor, valószínűleg azért, mert ez mégis egy kicsit idegen hely volt, ahogy az is furcsa volt, hogy Niall még álmában is ragaszkodóan ölelt magához. Az arcom a mellkasába fúrtam, karjai átölelték a derekam, a szuszogása megnyugtatott, és amíg újra el nem aludtam az arcát néztem. 
Reggel az ő kék szemeivel találtam szembe magam, feljebb húztam magamon a takarót, éreztem, hogy a hajam kócos volt, és az éles fénytől csak hunyorogni tudtam. Lassan lejjebb húzta a takarót és mosolyogva pillantott rám.
-Ne aggódj, még mindig gyönyörű vagy, és még mindig szeretlek.
Attól a naptól fogva minden nap erre akartam felébredni.