12.rész Let it snow

Sziasztok! :)
Ez eddig a kedvenc részem, itt tényleg nem sokat szerencsétlenkedtem, igazán remélem, hogy most már kezdek majd belejönni ennek a történetnek az írásába is, és nem lesznek nehézségeim, továbbá nektek sem okozok csalódást. :)
Jó hétvégét!

Nessa.

U.i: Nem, nem felejtettem el... Boldog Születésnapot előre is, Hazza! <3 

Szitált a hó.
Azt hittem, eddig egyszer sem jött ilyen hamar a tél, mint most. December 13.
Kesztyűbe bújtatott ujjaink egymásba fonódtak, a csizmám talpa alatt ropogott a hó, miközben hangtalanul, egymáshoz bújva lépdeltünk előre. Már sötét volt, csupán a lámpák világították meg a környéket, azt hiszem, egy befagyott pocsolyára léphettem, mert a lábaim az egyik pillanatban még biztosan tartottak, a következőben pedig már nekivágódtam Niall mellkasának. Meglepődött, de elkapott és néhány pillanatig erősen tartott magához, mielőtt segített volna, hogy visszanyerjem az egyensúlyom. Csak azután nevette el magát, hogy lecsúszott a pocsolyáról és újra a biztos, havas talajon álltunk mindketten.
Közelebb hajolt hozzám, a sapkám kicsit eligazította a fejemen és félretűrt egy összefagyott tincset a kipirult arcomból. A karjaim a nyaka köré fontam és mosolyogva néztem rá, az egyik kezem kicsit feljebb csúsztattam a tarkóján, és meghúztam a sapkáját. Alsó ajkát kissé lebiggyesztette és visszahúzta a fülére a sapkát, a karjaiba férkőztem és puszit nyomtam hideg arcára. Orrát mosolyogva érintette az enyémhez, abban a pillanatban úgy éreztem, az idők végezetéig tudnék vele így állni, az egyre sűrűbb hóesésben, London egyik parkjának közepén. Az ölelésünk kissé szorosabb lett, fejemet a vállára hajtottam és egy pillanatra becsuktam a szemeim, csak arra tudtam gondolni, hogy örökké ezt akarom. Azt hiszem, akkor kezdtem el igazán vágyni arra, amire ő is, és elhittem azt, hogy talán lehetséges örökké együtt lenni. Tudtam, hogy ez nagy szó és hogy még túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy ilyesmiben gondolkozzunk, de kétség kívül szerettem Niall-t, és abban a percben nem akartam semmi mást, csak a tudatot, hogy mi igenis, örökké ott leszünk egymásnak, és boldogok leszünk. Akár itt, a hóesésben.
Kezei a hátamon pihentek, így, hogy csak álltunk egy helyben, a lábaim kissé megfagytak, de nem igazán érdekelt, volt egy tippem, hogy mitől olvadt volna ki az egész testem.
Kicsit elhúzódtam tőle, kék szemei bőszen csillogtak, miközben rám nézett és elmosolyodott.
-Hóangyal.-mondta halkan, és mutatóujjával végigsimított az arcomon. Szemei egy pillanatra elkerekedtek, majd elengedett és a zsebéhez kapott, az arcán nyugalom áradt szét, amikor kitapintott valamit. Összehúzott szemekkel figyeltem, nem, nem számítottam eljegyzési gyűrűre, sőt, igazából fogalmam sem volt, hogy mire készült. Csak álltam, fehér kesztyűs kezeim a zsebembe dugtam és behúztam a nyakam, hogy az ajkaim egy kissé eltakarja a sálam. A zsebéből előhalászott egy dobozkát, a szemeim elkerekedtek, és a szívem hevesebben kezdett dobogni, megkövülten álltam, és bámultam őt. De nem ereszkedett féltérdre előttem, semmi ilyesmi nem történt, csak közelebb lépett hozzám és a szemembe nézett.
-Eléggé évszakfüggő ajándék, de amikor megláttam te jutottál eszembe róla, nem hagyhattam ott. Csak arra kérlek, hogy fogadd el, és ne mondj semmit az áráról, meg ilyenek, tudod mire értem. 
Zavartan néztem a szemébe, fejét lehajtotta és kesztyűs ujjaival ügyetlenkedve felnyitotta a dobozkát, melyben egy pár fehérarany, hópehely alakú fülbevaló díszelgett. A lélegzetem elakadt egy pillanatra, majd rögtön az ugrott be, amire figyelmeztetett, hogy ne tegyem szóvá. Az, hogy mennyibe kerülhetett ez, de csendben maradtam, és csak döbbenten bámultam rá. Sosem kaptam még egyetlen fiútól sem ajándékot, a Valentin napokat kivéve, amikor valamiért mindig elkapott a suliban 1-1 srác, és a kezembe nyomott egy szívecskét szorongató plüsst, vagy egy doboz bonbont. A csokikat természetesen nem, de a plüssöket mindig leadtam kórházaknak vagy olyan alapítványoknak, akik elvitték ezeket rászoruló gyerekeknek. Nem láttam értelmét annak, hogy megtartsam őket, hiszen olyan fiúktól kaptam azokat, akiknek még a nevét sem tudtam.
-Niall...-nyögtem halkan.
-Angyalt nem találtam, pedig azt hiszem az lett volna a legmegfelelőbb ajándék neked. 
Megfogtam a szabad kezét, mondani akartam neki valamit de egyszerűen nem jött ki hang a számon, csak álltam megkövülten és bámultam a kezében tartott dobozra.
-Talán jobb lett volna, ha veszek valami szegecseset, de nekem erről jutottál eszembe.-pislogott le rá.-Reméltem, hogy tetszeni fog.
Egy könnycsepp szánkázott le az arcomon, az egyik kezemmel letöröltem, de követte egy másik, aztán még egy. A fejemet lehajtva bújtam a karjai közé, egy pillanatra kissé értetlenül fonta körém a karját, majd a szipogásomat hallva eltolt magától és hatalmas szemekkel fürkészte az arcom.
-Faith, te sírsz?
Elnevettem magam és megtöröltem a szemeim, egyik kezét az arcomra tette és felbillentette a fejem.
-Mi a baj?-kérdezte, félszemmel láttam, hogy a hüvelykujjával készült lecsukni a dobozka tetejét. Megállítottam, kivettem a kezéből a dobozt és a két kezemben fogva bámultam a fülbevalókat.
-Semmi.-mosolyogtam.
-Miért sírsz?-törölte meg hüvelykujjával a szemem.
A fejemet ráztam, majd levettem a fejemről a sapkám, a kezébe adtam a kis dobozt és kivettem a fülemből az apró, rózsaszín köveket, a helyére pedig betettem a hópelyheket. 
Félretűrte a hajam, hogy ő is megnézhesse, majd az arcomhoz hajolt és puszit nyomott rá.
-Szóval akkor tetszik?-kérdezte óvatosan.
-Persze, hogy tetszik! Csodálatos.
Mosolyogva férkőztem a karjai közé, a sapkám a fejemre húzta és eligazgatta a tincseim.
-Köszönöm, Niall.-súgtam a fülébe.
Kicsit elhúzódott, homlokát az enyémnek döntötte és a szemembe nézett, kesztyűs kezeit az arcomra tette és elmosolyodott.
-Nagyon szeretlek.
Nem szerettem azt mondani, hogy "én is téged" de most nem tudtam mást kinyögni. Niall több dolgával is elérte, hogy ne nagyon tudjak bármit is mondani. Mindkét karját körém fonta, míg én átöleltem a nyakát és kissé előre billenve nyújtózkodtam felé. Gyengéden megcsókolt, a testem elárasztotta a melegség és már nem érzékeltem sem a hideget, sem a ránk hulló hópelyheket, és a hideg szelet sem. Csak ő volt, és a meleg ajkai, meg persze én, aki azt sem tudtam, hogyan telhetnék be vele.
-Nagy gond lenne, ha a szüleid hanyagolnának téged ma este?-kérdezte óvatosan. Mielőtt bárkinek is beindulna a fantáziája, ezt a mondatot egyáltalán nem úgy értette, valószínűleg ő volt a legtürelmesebb fiú az egész világon, mert soha, egyetlen szavával sem célzott arra, hogy le kellene feküdnöm vele. Persze, ő is férfi volt, ha hiányos öltözetben látott legeltette rajtam a szemét, és néha hümmögött, ha félreérthető megjegyzést tett valamelyikünk, de egyszer sem siettetett vagy próbált rábeszélni olyanra, amit egyelőre nem akartam. Tudta rólam, amit tudnia kellett, és becsületben tartotta. Többek között ezt is nagyon szerettem benne.
-Nem.-mosolyogtam rá, és letöröltem az arcáról egy ráhulló apró hópelyhet. 
-Akkor lenne kedvem nálam aludni? Nincs kedvem ahhoz, hogy elengedjelek.
-Nem is tudom.-hümmögtem.
Kérlelően, kiskutyaszemekkel nézett rám, majd elnevettem magam és újabb gyengéd csókot leheltem a szájára.
-Miért?
-Ezt most komolyan kérdezed?-húzta fel a szemöldökét.
-Merjek kettesben maradni veled, miután adtál nekem egy ilyen ajándékot?
-Faith.-tátogott sértetten.-Nem foglak megerőszakolni!
A hangja valóban sértett és kissé felháborodott volt, kezemet a szája elé tettem és nevetve néztem körbe, reméltem, hogy senki nem hallotta ezt a mondatot.
-Csak viccelek.-nevettem.
-Őrült nőszemély.-húzta össze a szemöldökét.
-Szeretlek.-mosolyogtam.
Tekintete ellágyult és a fejét rázva elnevette magát. Békítő puszit nyomtam a szájára, felsóhajtott és végigsimított az arcomon.
-Hívok egy taxit.-mondta.
-Szívesen sétálok veled odáig.
-Megfagysz, Angyalom. Nagyon hideg van, épp eleget ácsorogtunk már itt, még a végén beteg leszel.
-Majd te meggyógyítasz.-rebegtettem a szempilláim.
-Hogyne, csóktilalmat rendelsz el!-kuncogni kezdtem, átölelte a derekam és az oldalához húzott.-Meggyógyítanálak, de nem bírnám betartani, sőt, mindenért egy csókot kérnék.
-Nem kapnád meg, mert nem akarnám, hogy te is beteg legyél.
-Tudom.-dünnyögött.-Pont ezért meg sem kíséreljük azt, hogy annyit gyalogolunk ebben az időben. Hívd fel a szüleid, addig hívok egy taxit.
Szót fogadtam neki, két lépést eltávolodtunk egymástól, magyaráztam egy sort anyának arról, hogy Niall-nél alszom, megpróbált előhozakodni ismét azzal a bizonyos kínos témával, de gyorsan leráztam. Pont egyszerre tettük le és fordultunk egymás felé, gyorsan átszeltük azt a két lépés távolságot.
-Elengedtek?-kérdezte.
-El.-bólintottam.-Jön a taxi?
-Jön.-vigyorgott.-Gyere ide.-tárta ki a karjait, az arcom belefúrtam a kabátjába, egymást melegítettük, amíg be nem gördült az autó elénk. 
Az arcom sajogva kezdett kiolvadni a fűtött autóban, Niall ragaszkodott hozzá, hogy először én üljek be, a sofőr az udvarias köszönésem után összehúzott szemekkel pillantgatott hátra, majd a tekintetét elvette rólam, amikor Niall beült mellém. Gondolom nem tetszett neki, hogy a kocsijában fogunk felolvadni, de nem tett megjegyzéseket. 
Mire teljesen felolvadtam megérkeztünk Niall lakásához, újra kilépni a hidegbe nem volt épp túl kellemes, de csak pár lépés választott el minket a meleg lakástól. Szinte beestünk az ajtón, levettük a havas, vizes ruháinkat, bent nem volt hideg, kellemesen meleg volt. A konyhába mentünk, összeügyetlenkedtünk két bögre forrócsokit, és a kezünkben szorongatva a meleg bögréket meg egy csomag pillecukrot, befészkeltük magunkat a kanapéra. Lábaim az ölébe húzta, miközben a fejemet a vállára hajtottam és elégedetten belekortyoltam a forró, krémes csokiba. 
-Sosem volt még alkalmam ilyesmire.-mondta halkan, és végigsimított a vádlimon. Gyakran ültünk így, kényelmes volt, és mindig tökéletesen éreztem az illatát, neki meg csak oldalra kellett fordítani a fejét, hogy megcsókoljon.
-Hogy érted?-kérdeztem, és az egyik kezemmel a haját kezdtem piszkálni.
-Hát... Szakadó hóesésben ajándékot adni egy Ajándéknak, megcsókolni, ölelkezni vele, aztán hazajönni és együtt forrócsokizni.
-Megnyugtat, ha azt mondom, velem is elsőnek történnek ilyesmik?-kuncogtam.
-Határozottan.-mosolygott.
-Újabban már Ajándéknak hívsz?
-Olyan beceneveket adok neked, amik eszembe jutnak, amikor rád nézek. Olyan vagy, mint egy angyal, egy ajándék vagy számomra, nyáron, amikor a napba hunyorogsz egy tündérre hasonlítasz. Aztán amikor reggel álmosan pislogsz rám, hívhatnálak Álommanónak is, vagy Szundinak.-nevetett.
-Ennyi erővel én elnevezlek Csirkének.
-Ez sértő volt.-húzta fel az orrát.-Holly.
-Micsoda?
-Holly. Ez lesz a megfelelő név a jövőben születendő kislányunknak!
-Mi van?-nevettem.-Niall...
-Holly.-ízlelgette, majd szinte felborított, amikor eldöntött a kanapén.
A bögrét még időben az asztalra tettem, megakadályozva ezzel azt, hogy leforrázzam magam. Értetlenül néztem rá, felnevettem, amikor fölém hajolt és egyik kezét a hasamra tette.
-Niall, fogalmam sincs, hogyan kerülhetne oda egy kisbaba.
-Holly.-pillantott rám összehúzott szemekkel.-Nyilvánvalóan lenyelted.
Ez volt az a mondat, aminél hangosan felnevettem, és percekig nem tudtam abbahagyni. A kezeimmel eltakartam az arcom, a komoly képpel való fürkészése egyáltalán nem segített. Ha nem ült volna lábaimon, valószínűleg leborultam volna a kanapéról.
-Holly Horan.-mosolygott.-Hosszú, barna hajjal, kék szemekkel, csinos ajkakkal... Faith!
-Niall!-kiáltottam.
-Gyereket akarok!
Ez a mondat valószínűleg nem sok 19 éves "a világ legismertebb fiúbandájának tagja" fiú szájából hangzott el.
-Rendben, majd pár év múlva.-nevettem.
-De Holly lesz a neve.
-Igen.-mosolyogtam.
-Ígérd meg!
-Niall...
-Bízz bennem.
-Jó.-sóhajtottam.-Beszélhetünk valami másról?
-Pillanat.-vigyorgott.-Majd lehajolt és a fejét a hasamhoz érintette.-Szia Hercegnő!
Ismét felnevettem, egyik kezem a tarkójára tettem és végigsimítottam rajta.
-Remélem hallasz engem, remélhetőleg én leszek az apukád. Csak azt akarom mondani, hogy már most nagyon szeretlek, és az anyukádat is elképesztően, elmondhatatlanul szeretem. Remélem ő is szeret engem még akkor is, amikor helyette fizetek a ruhaboltban.
Nevetve simítottam végig a haján, száját a lapos hasamhoz érintette, majd felegyenesedett.
-Megbeszélted a hasammal, amit akartál?
-Holly-val! És igen, szerinte gyönyörű vagy, és örül, hogy ilyen remek apuka jelölt előtt hasaltál el.
-Nagyon szellemes.-grimaszoltam.
A lábaimat felhúzva dőltem a vállának, átölelt, orrát az enyémhez érintette és mozgatni kezdte a fejét. Nevetve csúsztattam kezeim az arcára, sugárzó tekintettel nézett a szemembe, mielőtt lágyan megcsókolt volna. Ez a csók kicsit emlékeztetett az elsőre, gyengéd volt, óvatos és kissé talán játékos. Kezeim a tarkójára csúsztattam, ujjaival a derekam simogatta, a helyzet kezdett kényelmetlen lenni, elhúzódtam tőle. Bosszúsan hümmögve fejezte ki a nemtetszését. Kuncogva nyomtam puszit az arcára, hátradőltem és magammal húztam őt is, egy ideig meglepődve vizsgált, majd elmosolyodott és behúzódott mögém, az egyik karjával átölelt, hogy még véletlenül se csússzak le mellőle. Felé fordultam, fejemet a mellkasára döntöttem, lehajolt és újból megcsókolt, zoknis lábaink egymásba fonódtak, nem igazán szándékoztam többé felkelni erről a kanapéról. Adott egy puszit a számra, majd elhúzódott és a homlokát az enyémnek döntötte. Mutatóujjam az egyik gödröcskéjébe nyomtam, megpuszilta az orrom hegyét és nyújtózkodva próbált meg felülni.
-Menj, zuhanyozz le, addig csinálok valami vacsorát kettőnknek.
Jó ötletnek tűnt, tekintve, hogy már néhány órája nem ettem semmit, így beleegyeztem. 
-Van néhány ruha neked a szekrényemben.-mosolygott.-Tudod hol találod a törülközőket.-húzott fel, és csókot nyomott a számra. Kezét egy ideig pihentette a csípőmön, arrébb léptem tőle, éreztem magamon a pillantását és ezért szándékosan megpróbáltam szexisebben elvonulni, végül mégis elnevettem magam és felszaladtam a lépcsőn.
Lényegesen nyugodtabban és rutinosabban mozogtam Niall házában, mint néhány héttel ezelőtt, náluk, a 1D házban még nem, de itt már rezzenéstelenül járkáltam csak egy hosszú pólóban és fehérneműben, és Niall meztelen felsőtestétől sem jöttem zavarba.
Hosszasan időztem a forróvíz alatt, pedig próbáltam igyekezni. A gondolataim elkalandoztak, egy ideig csak álltam, és csak körülbelül 20 perc után kezdtem tisztálkodni. Niall szürke, régebbi, kissé kinyúlt pólójában, nedves hajjal csattogtam le a lépcsőn. Hangtalanul közlekedtem a házban, a konyha felé indultam, az ajtó nyitva volt, így gyorsan besurrantam és hátulról átöleltem a vízforralóval ügyetlenkedő barátom. Az arcomat a hátához nyomtam, nevetve fordult meg és gyengéden megcsókolt.
-Elloptad a pólómat.
-Kölcsönvettem.-pislogtam szendén.
-Neked amúgy is jobban áll.-mosolygott, és egy rakoncátlan, kissé nedves tincsem kedvesen a fülem mögé tűrte.
-Mit csináltál?-kérdeztem, és a karjai alatt leskelődtem.
-Melegszendvicset. Ennyiben kimerül az olyan ételek listája, amiket merek egyedül is elkészíteni.
Egy tálcára pakoltuk a szendvicseket és két bögre teát, majd visszakucorodtunk a kanapéra, vacsora közben kerestünk valami normális műsort a tévében, elég kevés sikerrel. A szemhéjaim kezdtek lecsukódni, és Niall is egyre lassabban evett, pedig ez elég nagy szó nála. Az arcomat a nyakba fúrtam, legyűrtem egy szendvicset, megittam a teát és azután a vállának dőlve pihentem.
-Fáradt vagy?-kérdezte halkan. Megmozdult, a tálcát az asztalra tette és kivette a kezemből a kiürült bögrét. Kikapcsolta a tévét, zavartan pislogva néztem fel.-Felviszlek.-mondta.
-Dehogy, felmegyek.-dörzsöltem meg a szemeim.
-Ne ellenkezz velem.-mosolygott, és óvatosan a térdeim alá nyúlt.
-Niall, komolyan, nem bírsz el.
-Ezt sértésnek vettem.-húzta fel az orrát.-Fejezd be a vitát, Faith, állva elalszol.-sóhajtva öleltem át a nyakát, eléggé meglepődtem, amikor mindenféle ingadozás nélkül, könnyed léptekkel vitt fel a lépcsőn.
Belökte a szobája ajtaját, majd óvatosan letett az ágyra, rám húzta a takarót és gyengéd puszit nyomott a homlokomra.
-Lezuhanyzom.-motyogta, és végigsimított.-Aludj csak, Angyalom.
Hümmögve bólintottam, a takaró mögül leskelődve figyeltem, ahogy kibújt a nadrágjából, a tekintetem végigjártattam rajta, észrevettem, hogy az arcom kissé kipirult, a szám pedig mosolyra húzódott. Eltűnt a fürdőszobaajtó mögött. Próbáltam ébren maradni, habár a szemeim egyre nehezebbek lettek és hívogató volt, hogy a fejemet a párnába ejtsem. Nagyokat pislogtam, de már csak azért is ébren maradtam, hogy majd a karjaiban alhassak el. Nincs annál jobb. 
Miután elhalt a vízcsobogás néhány perc múlva kinyílt az ajtó és gőzfelhőt húzva maga után kilépett. A haja borzas volt és nedves, mosolyognom kellett rajta, az ágyra hasalt és bemászott mellém, megfordultam és bebújtam a karjai közé. Puszit nyomott az arcomra és feljebb húzta a takarót, egy ideig az arcát figyeltem, szemeit lehunyta és az arcát belefúrta a hajamba. Percekig szuszogott, majd az egyik karja a derekam köré fonódott, és közelebb húzott magához. Az ajkaink összeértek egy pillanatra, majd kissé elhúzódott és az arcát félig belefúrta a párnájába, miközben én az oldalamra fordultam és csendben vizsgáltam őt.
-Édes vagy, amikor alszol.-simítottam végig az arcán.
-Én mindig éhes vagyok.-motyogta rekedten.