9.rész Moments

Sziasztok!
Nem szeretem ezt a részt, kifejezetten nem, szerintem unalmas lett, eseménytelen, zavaros... tulajdonképpen az egész történetet nem szeretem. Még mindig... de nem hagyom abba, talán majd sikerül valami elfogadhatót kihozni belőle. Én legalábbis nagyon reménykedek benne. Nem tudom, nektek mi a véleményetek a történetről, elég kevés komi jön, ha gondoljátok írjatok pár sort róla, hogy szerintetek érdemes-e folytatni, vagy nem...

Nessa. xx

-Menj innen!-nézett Louis-ra Alex.
-Miért?
-Csak, mert beszélgetünk. Menj innen, Louis!
-Miről beszélgettek?
-Rólad, te seggfej!-mondta nevetve, a kedves becézésben semmi rosszindulat nem volt. 
-Miért bántasz már megint?
-Kérlek, Louis.-nevetett fel.-Ne fárassz már.
-Ez valami csajos dolog, ugye?
-Igen, az.
-Az nem nekem való.
-Nem, valóban nem neked való, virágszálam.
-Akkor én most megyek.-nyomott puszit Alex szájára.
Fuldoklottam a nevetéstől, ők ketten igazán szórakoztató párost alkottak főleg, amikor ezt csinálták egymással. Tudtam, hogy ezen kívül viszont eléggé ragaszkodnak egymáshoz, és ők is szoktak összebújni, csak társaságban nehezen viselik el egymást.
Alex a fejét rázta, közben mosolygott és addig nézett a barátja után, amíg az el nem tűnt a szemünk elől.
-Szóval ott tartottam, hogy...
Folytatta, a mesélést. Jó érzés volt tudni, hogy bízik bennem, olyanokat, amiket ő megosztott velem én nem könnyen dolgoztam volna fel, és nem akartam volna senkinek se elmondani. Neki viszont valószínűleg jól esett ez kibeszélni magából, és én szívesen hallgattam. 
Miután szinte mindenről tudtam, elképzeltem azt az Alex-t, és összehasonlítottam ezzel az Alex-vel, és a kettő együtt összeférhetetlen volt számomra. Nem tudtam ezt a kedves, vicces lányt elképzelni egy bunkó, problémás lányként, aki gyűlölte Hayley-t. Most viszont elég jól kijöttek egymással, habár a múltjuk után nehezen hittem, hogy bizalmas kapcsolatot ápolnak, de ki tudja...
-Most egy kicsit megváltozott a véleményed rólam, ugye?-kérdezte.
-Nem.-mosolyogtam.-Vagyis de, de nem úgy, ahogy te hiszed. Jó, hogy végül rájöttél, ki mellett van a helyed.
-Az utolsó pillanatban.-húzta mosolyra a száját.
-Nem az a lényeg.
-Tudom, de annyi fájdalmat okoztunk egymásnak.
-De most milliószor több boldogságot.-simítottam meg a kezét.-És ez a lényeg.
A szemem sarkából megpillantottam a lépcső tetején Louis-t, nem tudtam, mióta állt ott. Észrevette, hogy nézem, mutatóujját a szája elé tette és elmosolyodott.
-Nem bántam meg.-tekintete a távolba révedt.-Mellette igazán önmagam vagyok, és elfogad. Nem hazudok, ha azt mondom, senki mellett, semmikor nem volt még ennyire boldog, mint most mellette.
Louis dübörögve lerohant a lépcsőn, döbbenten néztem, ahogy könnyedén felkapta és a magasba tartva kirohant vele a kertbe vezető ajtón. Amikor felébredtem a döbbenetből lassan felálltam, hogy megnézzem, egyben vannak-e. Egy fa árnyékában voltak, szorosan egymáshoz bújva, Alex története után megdobogtatta a szívem, hogy így láttam őket. Két kezet éreztem meg a derekam körül, arcát a hajamba fúrta. Csak egyetlen ember lehetett.
Mellkasa az enyémhez feszült, megfordultam a karjai közt és ujjaim a tarkójára tettem. Kék szemei megbabonáztak, édesen mosolygott rám, azután, hogy túléltük a bemutatkozást anyáéknak, Niall szeme többé nem csillogott idegesen, mielőtt megcsókolt volna.
Az emlékeim megőrültek, az egyik pillanatban még őt csókoltam, a következőben Zayn hátán csimpaszkodva fuldoklottam a nevetéstől, miközben Niall próbált megmenteni. Kezeit felém nyújtva próbált meg leszedni, majd felugrott a kanapéra, de Zayn elszaladt velem. Aztán Rebeca-val fagyiztam, az arcunk ragacsos volt, majd megjelent Harry és a nadrágjára ejtette, a lehető legkínosabb helyre. Őrülten nevettünk, ezer csók Niall-vel, csak a háttér és a ruhánk változott, meg az én hajviseletem. Csókolóztunk ragyogó napsütésben a kertben, a nappaliban, Niall lakásában, nálunk, az én szobámba, Niall szobájában. Esőben, elázva. A Temze parton, egy buliban, a London Eye tetején, a medencéjük közepén. A medence partján, mielőtt Liam belelökött volna minket. A fejemben újra lejátszódott a pillanat, amikor Rebeca őrjöngve felhívott, hogy közölje, Liam megcsókolta őt. A barátnőm attól a naptól fogva a fellegekben élt, megtalálta azt az fiút, aki azután is vele maradt, hogy igazán megismerte őt.
Niall és én, amikor először összevesztünk. Azután mindketten sírtunk, én Rebeca-n, Niall Liam vállain. Hülye helyzet volt.
-Nem értelek, Faith!-rázta a fejét hitetlenkedve.-Nem tudom, hogy most mégis mi a problémád ezzel!
-Igazad van.-csikorgattam a fogaim.-Teljesen igazad van, Niall!
Sarkon fordultam, megragadta a kezem és magához húzott, bármikor elmehettem volna, annyira gyengéden tartott. Azelőtt sosem láttam őt idegesnek vagy ingerültnek, és még akkor is hihetlen türelemmel volt felém. Annyira hülye dolgon veszekedtünk, ő fáradt volt, nekem női problémáim voltak, elértem, hogy a felém tanúsított türelme elfogyjon.
-Csak egy rajongó volt!-mondta halkan.-Azt hiszem, ezt már tisztáztuk, Angyalom. Nekem ezek nem jelentenek semmit.
-Hagyj figyelmen kívül és nyugodtan ölelgesd meg puszilgasd őket.-vágtam hozzá hidegen.
-Ezt nem hiszem el!-nevetett fel.-Faith! Hallod amit mondasz?
-Te biztos könnyebben kezelnéd, ha velem lenne ez.-mosolyogtam gúnyosan, szemeimet elöntötték a könnyek.-Én csak tűrjek, Niall. Tűrjem, hogy ölelgetnek, puszit és egyebeket követelnek tőled, és tűrjem, sőt, még vigyorogjak is, amikor olyanokkal kell találkoznom, akik fenyegetnek twitteren. Ha megbántalak meghalok, ha megböklek és fájt, meghalok. A rajongóid ezek után azt hiszem háborút indíthatnak ellenem. Te biztos könnyebben viselnéd.
Arcára kiül a döbbenet, el akartam menni, de kissé erősebben tartott magához.
-Ne mondd ezt, Faith.
-Ha hazudok neked, meghalok.-néztem a szemébe.
-Ez nem vicces.-rázta a fejét.
-Tudom, Niall.-haraptam az ajkamba.-Nem is nevetek.
-Kérlek, ne csináld ezt.-sóhajtott.-Szólni fogok az érdekedben, csak légy türelmes, egy kis időre van szükségük.
-Még mennyire?-húztam ki a kezem az övéből.-Nekem viszont kezdd elegem lenni.
Elsétáltam, lerohantam a lépcsőn és köszönés nélkül becsaptam magam után az ajtót. Hazáig futottam, amint beléptem a szobámba, rá körülbelül 2 percre Rebeca már ott volt velem. Őt nem érte annyi bántás, mint engem, néhány nap alatt képes volt megkedveltetni magát az emberekkel. De Rebeca-t ki ne kedvelné? Vicces, kedves, ha Liam-vel elmentek valahová és megszólították őket, ő válaszolt, fényképezte őket és ölelgette a rajongókat. Könnyen elérte, hogy elfogadják. De én? Én nem...
Sosem fogom elfelejteni, hogy az után a vita után mennyit sírtam, Niall hívogatott, de makacsul nem vettem fel a telefonom, majd másnap reggel a tiltakozásom ellenére, anya beengedte, és ő úgy ölelt magához, mintha az életét tartaná a kezei közt. Soha többet nem vitatkoztunk rajongókon, egyszerűen nem érte meg felvenni amiket én kaptam, mert Niall miatt rosszabbakat is elviseltem volna. És erre csak később jöttem rá.
Rövid emlékképeim ismét megőrültek, hirtelen annyira zavaros lett minden. Arcok suhantak el előttem is, olyanok, akikkel talán soha nem találkoztam, csak szembejöttek velem az utcán és a pillantásom megakadt rajtuk. Aztán ismét csak Niall, mindenhol csak ő. Nevettünk, egy ruhaboltban, gyakran eljött velem vásárolni és együtt döntöttük el, hogy mi jó és mi nem, vitatkoztunk a kasszánál, amikor fizetni akart, de én nem engedtem, majd a boltból kilépve békülő csókot próbált adni. Utáltam, de valamiért mindig sikerült meggyőznie, mindig ő fizetett, pedig nem akartam. Még azt sem engedte, hogy ha ettünk egy sütit, az övét is én fizessem, semmit, mindig azt mondta, rosszabbakra is elkölthetné a pénzét. Én viszont meg voltam róla győződve, hogy ezerszer jobbakra is, és meg is tette, csak azért, hogy jobban érezzem magam. Annyi apróságon tudtunk vitatkozni, de legtöbbször ezeket a vitákat ő nyerte, semmi komolyról nem volt szó, legalábbis számára nem. Mindig megbékített egy csókkal, öleléssel, egy kedves szóval, vagy csak azzal, ha az arcom a kezei közé vette és a szemembe nézett. Tényleg, igazán boldog voltam vele.
A nyár lassan őszbe fordult, és az emlékeim kavalkádja ismét rendeződött. Egyikünk sem tudta, hogy hanyadika volt, amikor azt kérte, legyek a barátnője, így nem tudtunk pontos dátumot mondani. Nem ünnepeltünk hónapfordulókat meg egyéb butaságokat, körülbelül 4 hónapja voltunk együtt, ennyit tudtam. 
-Mondd, csíííz!-üvöltötte torkaszakadtából Harry.
Természetesen mindketten akkor fordultunk a kamera felé, így a képen csak értetlenül néztünk a göndör hajú fiúra.
-Ez nem jó!-húzta össze a szemöldökét.-Az előbb jó volt, amikor csak néztétek egymást.
-Talán ha pillanatképet akarsz csinálni róluk, nem kellene üvöltöznöd.-simította meg a karját Hayley.
-Én ezt jobban tudom.-hajolt felé.
Mosolyogva megpuszilták egymást, Hay szőke haját felkapta a szél, kicsit összehúzta magán a fehér pulcsiját, Harry magához húzta és puszit nyomott a hajára. Ritka alkalom volt, hogy Hayley is velünk volt, hiszen ő az egyetem miatt kollégista volt, általában Haz járt hozzá, de néha hazahozta. Nehezen viselték egymás nélkül, belegondolni sem mertem, mi lesz majd velünk, hiszen az volt az utolsó évem gimiben. 
Hallottam, ahogy Rebeca visít, Liam felkapta és páros lábbal beleugrott a falevél kupac közepébe, majd szintén a barátnőmmel a karjai közt eldőlt, Rebeca pedig hangosan nevetve feküdt a mellkasán. Az udvaruk tulajdonképpen olyan lett, mint egy játszótér, Alex futva menekült az őt üldöző barátja elől, Zayn és Perrie kissé távolabb nevettek rajtuk, a hintában ülve. Mindenki tökéletesen boldog volt a saját barátnőjével. 
Észrevettem, hogy míg én a többieket figyeltem, addig Niall tekintete az arcomon időzött, óvatosan megérintette az arcom, mire felé fordítottam a fejem és mosolyogva néztem a szemébe. Harry abban a pillanatban kattintotta el a fényképezőgépet. Ő örömujjongásban tört ki és miután nekünk megmutatta a képet, körberohant a kertben, hogy a többieknek is megmutassa. 
Niall egy ideig mosolyogva nézett utána, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Karjaim a nyaka köré fontam, kezei a derekamon pihentek, nyomott egy utolsó puszit a számra, majd elhúzódtunk egymástól. Fejemet a mellkasának döntöttem, Alexis elvágódott a füvön, Louis arcára kiült a pánik, majd odaugrott és felkapta a kissé megdöbbent barátnőjét a földről. Hallottam, hogy hevesen magyarázott neki, majd a mellkasára húzta és az arcát belefúrta Alexis félhosszú, sötét tincseibe. 
A tekintetem tovább vándorolt, Liam és Rebeca a levélkupac közepén feküdtek egymással szemben, a barátnőm furcsán nyugodt volt, csillogó szemekkel figyelte az arcát simogató barátját. Imádattal fürkészték egymást, elmosolyodtam, amikor eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt Liam valósággal félt az őrült barátnőm közelében lenni, és eléggé furcsán nézett, amikor a testrészeit fotózgatta. 
-Bemegyünk?-kérdezte csendesen Niall.
Aprót bólintottam, megfogta a kezem és hátat fordítva a többieknek lassan beandalogtunk a házba, Harry folyamatosan fényképeket készített rólunk. Amint beléptünk a házba érezhetően nyugodtabb, és csendesebb lett minden. Hamarosan haza kellett mennem, hogy készüljek a hétfői óráimra, ki akartam élvezni minden percet, ami még maradt a szombatomból. Inkább tanultam mindkét nap néhány órát, mert különben az egész vasárnapom ráment volna. 
Követtem őt fel a lépcsőn, már egészen otthonosan mozogtam a házukban, eleinte még nagyon fura volt, hogy miért van mindegyikőjüknek saját lakása, amikor együtt élnek. De most már értettem, és igazából nagyon hasznos volt Niall lakása, amikor szerettünk volna kettesben lenni. Félreértés ne essék, nagyon szerettem a fiúkat, és szerettem velük lenni, de mint ahogy mindenkinek, nekünk is szükségünk volt arra, hogy csak kettesben legyünk. Filmet néztünk, próbálkoztunk a főzéssel, melyből születtek borzasztó alkotmányok, és nagyon finom ételek is, amiket aztán együtt megettünk, vagy elhoztok Zayn-ék kutyájának. Legalább ő megette. Néha csak feküdtünk a kanapén és hallgattok egymás halk légzését, megosztottuk egymással a gondolatainkat és beszámoltunk a napjaink azon részéről, amit nem töltöttünk együtt. Rövid időn belül sikerült elérnie, hogy megbízzak benne, az életemet is a kezébe mertem volna adni. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd ilyen bensőséges és nyílt kapcsolatom lesz egy fiúval. Talán azért, mert anyáékat sosem láttam úgy összebújni, ahogy mi gyakran tettük. Niall előtt volt egy megítélésem a férfiakról, és kellemesen csalódtam, amit a szüleim nem tettek meg, azt én helyettük is bepótoltam vele, és amit ők tettek egymással, azt mi nem tettük. Nem veszekedtünk, voltak kisebb vitáink, de az első nagyobb egyben az utolsó is volt, én nem akartam, hogy megtörténjen velem is az, ami a szüleimmel, a kapcsolatunkat leginkább a béke, bizalom, és a türelem jellemezte. 
Ledőlt az ágyra és a mellkasára húzott, ajkaink összeforrtak és percekig nem is engedték el egymást, majd kipirult arccal elhúzódtam tőle, fejemet a mellkasára fektettem, míg ő az ujjai köré csavarta a tincseimet.
Megkerestem a szabad kezét és összekulcsoltam az ujjainkat, szerettem így feküdni vele, megnyugtató volt, hogy hallottam szívének egyenletes dobbanásait, ujjai hol a hajammal játszottak, hol gyengéden simogatták a karom vagy a derekam. Apró dolgok voltak, de nekem sokat jelentettek.
-Nincs kedvem hazamenni.-motyogtam.
Halkan nevetett, felemeltem a fejem és az államat a mellkasán megtámasztva néztem a szemébe.
-Itt maradhatsz.-mosolygott.-Nálunk mindig lesz neked hely, és ha mellettem nem akarsz aludni, ott a vendégszoba.
-Mert majd biztos egy szobát választok helyetted.-nyomtam mutatóujjam az arcába.
-Én azt mondtam, "ha". Természetesen jobban örülnék neki, ha itt lennél mellettem.-mosolygott.
A pillantásom kissé elkalandozott, a sarokban a gitárállványon ott sorakoztak a hangszerei, már többször rajta kaptam, hogy játszik rajtuk. Szerettem hallgatni, ahogy gitározott, olyankor annyira komolynak tűnt, persze csak ha nem hülyéskedett. 
Néhány embernek talán ez furcsa, de még nem aludtunk együtt, annak ellenére, hogy lassan 4 hónapja együtt voltunk. Mondtam, hogy Niall nagyon türelmes volt velem szemben, semmit nem erőltetett és próbált meg rám tukmálni. Viszont nekem fokozatosan, de egyre nagyobb szükségem volt a közelségére. 
-Hétfőn dolgozatot írunk...-tűnődtem.
-Nem mondtam, hogy aludj itt, csak azt, hogy ha akarsz, akkor mellettem bármikor lesz neked hely.-tűrte arrébb a hajam. 
-Tudom.-pusziltam meg a száját.-Talán jövőhéten.
-Örülnék neki.-mondta szerényen.
Istenem... a szemei annyira csillogtak, miközben engem nézett. Talán azért, mert elfogult voltam vele szemben, de én tökéletesnek láttam őt. Tudtam, hogy nincs túl sok önbizalma, de ahogy ő velem éreztette, mennyire szépnek talált, én is igyekeztem ezt kifejezni. És tényleg így volt, mindenét imádtam, a szemeinek és a mosolyának pedig valósággal a rajongója voltam, és szerencsére nem kellett túl sokat nélkülöznöm ezeket, mert szinte mindig nevetett.
-Niall?
Halkan hümmögött, valószínűleg túl sokáig néztem az arcát.
-Gitározol nekem?
-Persze.-mondta kicsit meghökkenten.
Leszálltam róla, felült és némi nézelődés után végül elvette az egyik gitárt. Visszaült az ágyra, szorosan mellé kucorodtam és felhúztam a lábaim, behangolta a gitárt, majd egy kissé lebiggyesztette az alsó ajkát és rám nézett.
-Eljátszom neked azt a dalt, amit feldolgoztunk a srácokkal. Majd a turnén fogjuk énekelni.
Kíváncsian néztem rá, elhelyezte az ölében a gitárt és végighúzta a húrokon az ujjait.
-Lehet, hogy ismered, Teenage Dirtbag a címe.
Ismertem a dalt, és bevallom, az eredetit nem szerettem, viszont nagyon kíváncsi voltam Niall előadására. Nem mertem nekidőlni a vállának, nehogy zavarjam, ezért csak ültem, és figyeltem őt. Fejét lehajtotta és játszani kezdett a hangszeren, kis idő múlva pedig énekelni kezdett. A hangjára megborzongtam, amellett, hogy Niall-nek csodálatos hangja volt, sugárzott belőle a kedvesség. Éneklés közben mosolygott, és ha ez lehetséges, a szemei még jobban csillogni kezdtek, ahogy ő énekelte a dalt sokkal jobban tetszett, mint az eredeti. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon milyen lesz ez a többiekkel együtt. Amikor befejezte puszit nyomott a számra, kuncogva húztam közelebb magamhoz.
-Az eredeti verziót nem szeretem-mondtam.-De ez nagyon tetszett.
-Tényleg?-pislogott nagyokat.
Bólintottam, néhány hajszála kicsúszott az ujjaim közül, azokat eligazítottam és végigsimítottam az arcán.
-Kíváncsi vagyok, te tudsz-e énekelni.
-Nem akarod azt hallani.-nevettem.
Újabb puszit nyomott az arcomra.
-Énekelj még.-kértem, és nekidőltem a vállának.-Valamit, az egyik dalotokat.
-Melyik a kedvenced?-kérdezte.
Eltűnődtem, majd halkan kiböktem.
-Talán a Tell me a lie.
-Azt Zayn tudná neked elénekelni. Nekem nincs benne túl sok részem.-mondta.
-De nekem nem Zayn a barátom.
-Nem is adnálak oda neki.-húzta fel az orrát, nevetve húzott közelebb magához.-Azt hiszem, akkor nagyon irigy lennék rá.
Rámosolyogtam, ő pedig lehajtotta a fejét, de még mielőtt újra játszani kezdett volna, az ajtó kivágódott és Harry ugrott be.
-Csíz!-kiabált, és mielőtt megakadályozhattuk volna, ismét elkattintotta a fényképezőgépet, majd az ágyra ugrott és lehuppant mellém.-Mit csináltok?
Lőttek a nyugodt pillanatoknak, Harry-t követte Hayley, bár ő csak annyit akart, hogy a barátja békén hagyjon minket. A hangzavarra természetesen megjelent Louis, aki hozta magával Alexis-t, majd jöttek a többiek, és Niall viszonylag kicsi szobája megtelt emberekkel. És az én emlékeim ismét megbolondultak.