3.rész Just one yesterday

Sziasztok!
Írtam egy bejegyzést a kisebb-nagyobb alkotói válságomról,nos, ezzel a résszel nem vagyok még mindig megelégedve, sőt... De! Azt hiszem kezdek visszatérni, jelenleg az 5. részt írom, az már egy picivel könnyebben megy és jobban tetszik. Köszönöm a sok biztatást, igyekszem összeszedni magam és nem csalódást okozni. Sajnálom, hogy ilyen bénák most a részek. :/
Jó hétvégét! 

Nessa. xx

-Szia!-hallottam a hátam mögül egy vidám hangot. Nem volt túlzottan ismerős, és mégis, tudtam, hogy már halottam valahol. Nem voltam biztos benne, hogy a köszönés nekem szólt, de ha mégis, akkor nem akartam bunkó lenni, megfordultam. Azzal a sráccal találtam szembe magam, akit néhány napja Rebeca felhívott.

Körbenéztem, az emberek elrohantak mellettem, magamra mutattam, felvont szemöldökkel bólintott. Vigyorogva felemeltem a kezem.

-Szia!

-Hol hagytad a barátnőd?-kérdezte lazán, legalább úgy, mintha évek óta ismernénk egymást. Szemeinél kis ráncok jelentek meg, miközben elvigyorodott.-Lecsaptátok a telefont.

-Megijedt.-nevettem.-Nem tudta, hogy mit mondhatna. Bocsi, mármint azért, mert felhívott, meg azért is, mert megszerezte a számod.

-Volt már ennél durvább is.-vonta meg a vállát.

-Hogy-hogy felismertél? Mármint, te biztos tök sok emberrel találkozol minden nap, velem meg csak egyszer, és nem vagyok túl különleges, szóval...

-A legtöbb ember akivel találkozok, az vagy sikítozik, vagy sír, vagy normálisan beszélget velem. Az őrült barátnőjük általában nem ugrik rá és teríti le a haverom.-kacag, és kisimítja a haját a homlokából.-A telefonszámomat is elég ritkán szerzik meg, viszont ebben ti sem különböztök, ha megszerzik, akkor fel is hívnak. Elég valószínű, hogy olyankor nem tudom kivel csevegek olyan jót, de a barátnődet felismertem. Hol hagytad?

-Ott jön mögötted.-kuncogtam.

-Szerinted meglátott? Gyorsan elrejtőzöm.

-Kivel beszélgetsz, Faith?-ugrott Louis elé, arcára kiült a döbbenet. Kezét a szája elé kapta.

-Ne! Légyszi, ne sikítozz, most tök jó, eddig nem nagyon ismertek fel. Légyszi!

-Te! Ha te itt vagy, itt van Liam is! Ugye itt van Liam is?

-Itt van.-bólintott nyugodtan. Majd hirtelen felugrott és lányosan sikongatva megragadta Rebeca kezét, aki erre döbbenten és lányosan felsikoltott és vele együtt ugrált. Rebeca megtalálta a fiúváltozatát...-Gyere, gyere odaviszlek hozzá!

-Faith!-üvöltötte a nevem, és megragadta a kezem. Nem tehettem mást, minthogy mentem utána, mert rángatott.

Louis egy kisebb étteremhez vezetett minket, hallottam Rebeca motyogását arról, hogy ez a sors, meg ilyesmik. Nevetve néztem a folyamatosan beszélő fiúra, akinek szinte minden szavára a barátnőm vagy felsikoltott, vagy hallatott egy "ÚRISTEN!"-t és hasonlókat. 

Átvezetett minket az éttermen, nem igazán értettem, hogy hová megyünk, aztán amikor egy üvegajtóhoz ért rájöttem, az étterem terasz része nem az utcára nyílt, hanem egy sokkal nyugodtabb kertre. Ahol az egyik asztalnál megpillantottam Rebeca kiszemeltjét és a többi tagot, köztük egy félhosszú, kissé göndör, sötét hajú lánnyal. Távolról is láttam, hogy csodaszép. Szinte azonnal felismertem őt, ő Louis zűrös barátnője. 
-Liam!-kiáltott, mikor már elég közel értünk hozzájuk. A göndör hajú srác szája tátva maradt és kiesett a kezéből a villa, majd röhögve kinyújtotta felénk a kezét és Rebeca-ra mutatott.-Liam, nézd kit hoztam neked!
A fiú hátrafordult, és amint szembetalálta magát Rebeca-val, az arcára fagyott a mosoly. 
Zavartan kapkodta a tekintetét köztünk, Zayn és a szöszke srác is hátrafordultak, míg Zayn felnevetett, addig Niall kissé félénk mosollyal nézett ránk.
Néhány másodperc alatt sikerült jobban szemügyre vennem, mint az első találkozásunkkor. Ami elsőnek feltűnt rajta, az az áthatóan méregető tengerkék szeme, aztán az, hogy a haja festve van. Valamiért ezt mindenkinél észreveszem, pedig neki olyan, mintha természetesen lenne ilyen kissé barnás a haja. A tekintetem továbbvándorolt Rebeca áldozatára, zavartan mosolyogva nézelődött, majd röhögve fordult a barátai felé.
A lány mosolyogva figyelt minket, ahogy közelebb értünk, láttam Rebeca-n, hogy kissé megilletődött, múltkor a helyzetből adódóan fel volt pörögve, most viszont mintha zavarban lett volna. 
-Telefonálgatós lány!-bökött rá Zayn jókedvűen.
-Taknyálós lány!-kiabált hozzá hasonlóan Harry, csak ő rám mutatott.-Üljetek ide!-paskolta meg maga mellett a helyet.
Rebeca szinte azonnal erőt vett magán és becsusszant mellé, bizonytalanul pislogtam körbe, a göndör srác kitartóan vigyorgott rám.
-Gyere.-intett a kezével.
Így hát, valahogyan Harry Styles mellé kerültem. Louis egyik kezével végigsimított kíváncsi barátnője hátán és leült mellé a padra.
-Alex, ők azok a lányok, akikről már meséltünk neked.
-Sziasztok!-hajolt előre.
Rebeca egy ideig áthatóan méregette, majd elvigyorodott és szokásához hűen jókedvűen intett és hangosan köszönt neki. Hasonlóan tettem hozzá, csak kevésbé hangosan. Nem sok dolgot tudtam erről a lányról, leszámítva azt, hogy a göndörkével is volt valami köztük, aztán kikötött Louis mellett. Na, meg azt, hogy gondjai voltak valamiféle fehér pirulákkal és porokkal. 
Egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki valaha is drogokhoz nyúlt vagy gondjai voltak, rózsaszín szoknyát viselt, hozzáillő fehér atlétával, amit begyűrt, haja loknikban omlott a vállára. Louis szeretetteljesen húzta magához és puszit nyomott az arcára.
Kissé talán elkalandoztam, így amikor Harry a karomhoz ért, összerezzentem.
-Bocsi.-nevetett.-Lehet bunkóság, de elfelejtettem a neved.-húzta el a száját.-Hogy hívnak?
-Faith.-mosolyogtam rá.
-Én tudtam!-közölte elégedetten Niall.
-Szóval akkor nem Fiona.-tűnődött Zayn.
-Tudtommal még nem vagyok annyira ogre.-jegyeztem meg halkan.
Néhány másodpercig értetlenül, felvont szemöldökkel néztek egymásra, majd Niall arcán tisztán látszott a megvilágosodás gyönyöre, és kacagva dőlt hátra. Szép lassan mindenkinek leesett, a hatalmas nagy poénom. Rebeca bőszen fényképezgette Liam testrészeit, a kezét, ami mellé odatette a sajátját, természetesen ezt különböző pózokban megörökítette. Összekulcsolva, egymáson, egymás mellett. Majd átült mellé, a három srác így is kissé szűkösen fért el egymás mellett a padon, de Rebeca vékony lányként csak néhány centimétert foglalt, úgy, hogy csak félig ült a padon, és közös képeket készített Liam-vel, aki sejtéseim szerint egyre jobban élvezte a barátnőm társaságát. A képekből ítélve legalábbis már nem rémítette meg annyira.
-Hogy bírod őt?-kérdezte összehúzott szemöldökkel, vicceskedve Louis.
-Úgy, ahogy én téged.-szólalt fel a barátnője.
-Veszekszel velem?-tátotta el a száját.
-Mi? Én nem is szoktam veszekedni veled!
-Nézd meg, most is kiabál.-szipogott fel drámaian. 
-Menj a tudod hova.-húzta fel durcásan az orrát, és elfordult tőle.
-Hé, na.-ölelte át hátulról, kissé elfordultak tőlünk.
-Kezdik.-grimaszolt Niall, aztán ő is elmosolyodott és felkönyökölt az asztalra.-Szingli pacsi.-emelte fel a kezét, amibe Liam belecsapott, Rebeca kissé értetlenül nézett körbe. Túlzottan elfoglalta Liam és a saját lábainak lefotózása.
Kényelmetlenül éreztem magam, kettőnk közül én voltam a nehezebben barátkozó, és nálam nehezebb is volt kivívni a bizalmat. Ugyanakkor beszélni azt én is nagyon tudtam, ha beszéltettek, és a partnerem válaszolt is.
A szerelmespár megoldotta a problémáját, és immáron a lány nekidőlt Louis-nak, és elgondolkozva szedegette a szöszöket a barátja nadrágjáról, majd lassan felnézett, a fiú pedig egy gyengéd pillantás után csókot nyomott az ajkára. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy nekik valaha is volta ennél nagyobb problémáik.
-Szóval, hogy kerültök ide?-kérdezte mindenféle körítés nélkül Harry.-Nem tudom.-motyogtam magam elé.-Csak sétáltunk, Rebeca beszaladt az egyik boltba és amíg én kint vártam, jött Louis. És aztán visítoztak, én meg csak jöttem utánuk.-vontam meg a vállam.
-És hány éves vagy? Suliba jársz? Dolgozol? Mi a kedvenc kajád?-hadarta Niall. Kissé olyan volt, mint Rebeca, csak fiúként. Hadart, és a tekintete is sugározta azt az állandó vidámságot.
-17, aha, aha.-válaszoltam, aztán kissé grimaszolva próbáltam választ adni az utolsó kérdésére.-Nem tudom.
-Oh, igen, te vagy az én emberem.-hümmögött.-Annyi mindent szeretsz, hogy nem tudod eldönteni.
-Valószínűleg.-nevettem.
-Hagyd rá.-legyintett Zayn.-Haspók.
-Pókmalac, pókmalac, de mily csodás a pókmalac...-kezdett dúdolni Harry.
-Ne, kérlek ne!-kapta fel a fejét Liam.-Harry, légyszíves, csak ezt az egyet ne!
-Hálót ő sose szó, mert bizony, mert malac.
-Vigyázz!-kiáltott fel Rebeca magasba tartott kezekkel. Harry-vel együtt ordítva fejezték be.-Ha jő a pókmalac!
-Végeztetek?-nézett körbe Zayn.-Mindenki minket bámul.
-Videóra vették.-kuncogott szorosan a barátjához bújva Alexis.
-Fent leszek az interneten veled!-vigyorgott Rebeca Liam-re.
-Inkább azt nem szeretnéd.-túrt a hajába.

Rájöttem, hogy utálom, amikor ilyen hirtelen kizökkenek eme kellemes emlékekből. Mintha valamivel kiszippantanának, mondjuk egy porszívóval, ha egy porszívó képes beszippantani engem.
Az én porszívóm ebben az esetben Zayn volt, milyen jó, hogy az egyik barátom egy porszívóhoz hasonlítgatom.
-Nézz rám!-rázogatta a vállaim.-Faith! Ne bámulj ilyen üvegesen, világos?
Pilláim megrebbentek, kék szemeim Zayn-re vezettem, éreztem Niall nyirkos kezét az enyémben, viszont őt nem láttam, Zayn takarta.
-Az isten szerelmére! Ne merd ezt tenni velünk!
Sokkal jobban éreztem magam az előbb, amikor még nem volt ilyen felfordulás.
-Liam.-hallottam meg Louis zaklatott hangját. Nem volt olyan nyugodt, mint szokott, és vidám sem.-Hívd be az orvost.
-Nem.-hallottam Niall hangját. Szipogás társult mellé, hangja elfúlt és hüppögött. Egy pillanatra elengedte a kezem és reménytelenül kezdte csipkedni a karját. Hitetlenkedve rázta a fejét.
-Nem hagyhatod itt.-magyarázott folyamatosan Zayn.-Faith, tudom, hogy nehéz de kérlek légy erős, minden rendben lesz. Minden rendben lesz, csak most ne aludj! Megígérem, hogy minden rendben lesz. Érted?
Sokkal inkább magához beszélt, mint hozzám. Csak magát és a többieket próbálta ezzel nyugtatni. Süllyedni kezdtem, átadtam magam annak, hogy ismét visszakerüljek az agyam legféltettebben őrzött zugába. Túl sok emlék várt még rám, az időt pedig kevésnek éreztem. Ugyanakkor velük is akartam maradni, hallgatni Zayn-re, de úgy éreztem a testem már nem én irányítom.
Laposakat pislogtam, az éles, kórházi hideg fényt eltakarta egy másik fej, arca piros volt, csakúgy, mint a szemei, szív alakú szája most nem húzódott arra a mosolyra, amivel ezrek szívét dobogtatta meg. És ami engem azon kívül, hogy mindig jobb kedvre derített, az első pertől fogva hidegen hagyott.
Mondani akartam neki valamit, de a torkom olyan száraz volt, mint a Szahara. Tekintetemmel Niall-t kerestem, kék szemeiből szüntelenül potyogtak a könnyei, hüvelykujjával a kézfejem simogatta, még itt vagyok, de ő máris összetört.
Harry beszélt hozzám, de én az akaratom ellenére süllyedni kezdtem, most tényleg nem akartam, minden testrésszemmel azért küzdöttem, hogy ne, de mint egy teli kád víz, amiből kihúzták a dugót, engem is elnyeltek az emlékeim. Egyre jobb hasonlatok.

Nincs lapozás, tulajdonképpen összefüggés sincs, mint ahogyan az előző napok közt. Mintha átugrottunk volna néhány fejezetet, egyenesen a mély vízbe dobtak. Hiszen azt már tudjátok, hogyan kezdtem megismerkedni a One Direction tagjaival. Ha az egyik kedvenc filmemből szeretnék idézni, most viszont "kezdődjék a játék".  
Érezted már azt, amikor reggel felkelsz, valami édes dallamra, a kedvenc énekesed legszebb dalára, és a hangja szinte kisimogat az ágyadból? Aztán csak felülsz, nyújtózkodsz, a hajad nem áll úgy, mint egy szalmakazal, gyönyörű vagy, az ágyad mellett pedig egy tálca gőzölgő rántotta és tea vár? Érezted már azt a kellemes érzést, hogy amikor kinyitod az egyáltalán nem csipás, és táskás szemeid, nem vagy fáradt? Hát, én nem!
Kedvenc énekes? Ugyan már! John Lennon aligha fog már nekem élőben dalolászni. Viszont a nyakamon maradtak az ilyen tökkelütött Louis Tomlinson és barátai csávókák. 
Az első találkozásunkkor még nem igazán, aztán már a másodikon kezdett kibontakozni, hogy ők sem sokkal jobbak nálunk. 
Hol is tartottam? Aha, kellemes ébredés. Valahogy nekem sosem sikerült, ez a bakancslistámon szereplő dolgok egyike. A mai nap sem sikerült valóra váltani ezt az álmom, a csengőn lógott valaki, a telefonomból valami borzasztó hörgés riasztott fel, tudtam, ezért kit fogok felelősségre vonni. Hova lett, a kellemes kis Twist and shout csengőhangom? 
A paplan a lábaimra tekeredett, így természetesen a hatalmas sietségben a reggelemet egy pofára eséssel indítottam. Direkt volt, én így szoktam felébredni. A telefonom velem együtt ébredezett, de továbbra sem hagyta abba a hörgést.
-Nyisd ki az ajtóóót!-áriázott bele Rebeca. Mögötte hangokat hallottam, mertem feltételezni, hogy nem egyedül van, legalábbis a telefonba beszűrődő hangokból ítélve.
-Van kulcsod.-világosítottam fel rekedten.
Kinyomta, nem sokat kellett várnom, hogy üvöltő zenével és üvöltve megérkezzenek, azonnal felismertem a dalt. Egykori csengőhangomat dalolták, a szobám ajtaja kicsapódott, éppen akkor, amikor nyögve feltornáztam magam. Harry megragadta a kezeim, az ő telefonjából szólt a zene, és ő énekelte a leghangosabban, közben jobbra-balra ringatta a csípőjét. 
-Well, shake it up, baby, now, Twist and shout!
Felugrott az ágyamra és ugrálni kezdett, Rebeca előbukkant valahonnan a fiúk közül és követte őt, engem pedig Haz felrántott maga mellé.
-C'mon, c'mon, c'mon baby now!-kiabálta, és a egyik kezét a derekamra téve próbált táncolásra bírni. Csatlakoztam én is, felnevettem, amikor Niall léggitározni kezdett, egyszerre dőltünk előre és a zenére ráztuk a fejünket, meg úgy minden testrészünket.
-Őrültek!-vetődtem vissza a puha ágynemű közé.
Rebeca szinte azonnal követett, Harry leugrott, ő méltóztatta annyira az ágyam, hogy egy kiadós ugrálás után levette a cipőjét, és azután dúrt arrébb. Bár szerintem már mindegy volt.
-Ah, Harry leszarja, hogy barátnője van.-röhögött Zayn. 
Louis kissé összerezzent, aztán visszavarázsolta az arcára a mosolyát, egyikünk sem mondott semmit. Most már én, és Rebeca is tudtuk az egész történetét.
-Nem csinálok semmit.-pislogott ártatlanul Haz.-Különben is, Hay megint valami nyelvtanfolyamon van.-rázta a fejét.
-Beférkőzöl az ágyamba.-vádoltam.
-Rögtön két lánnyal.-rázta a fejét Liam.
-Nem tudtatok volna ennél korábban jönni, ugye?-pillantottam az órára. Hajnali fél 11.
-Még álmodsz.-lépett hozzám Louis, mutató és középső ujjait a szemhéjamra tette és lehúzta őket.-Angyalokat látsz.
-Komolyan?-nyitottam ki az egyik szemem.-Hol a szárnyad?
-Kint lóg a fogason.-vonta meg a vállát.-Szabadságon vagyok.
Nevetve fogtam meg a csuklóját és fejtettem le magamról. Lerúgtam magamról a takarót és Harry-re néztem, aki a feje fölé emelve a telefonját hevesen pötyögött valamit. 
-Miért jó az, ha nyáron tanul nyelvet? Sosincs velem!-panaszkodott.
-Ne hisztizz!-vetődött le mellé Zayn. Még jó, hogy ez az én ágyam.-Én is mennék, ha lenne rá időm.-vonta meg a vállát.
Elhúzta a száját, a szekrényemhez sétáltam és kivettem egy mintás cicanadrágot és egy hosszított aljú, ujjatlan fehér felsőt, melynek gallérján apró kis szegecsek voltak. Lopva kihúztam a fiókom, majd eltűntem a fürdőszobában.
Pillanatok alatt felöltöztem, megmostam az arcom és a fogam, a hajam kifésültem és egy kócos kontyba fogtam, mosolyogva mentem vissza a fiúkhoz, mivel ők javarészt elfoglalták az ágyam, én Niall mellé telepedtem a szőnyegre. Talán ő az, akivel kölcsönösen bizalmatlanok voltunk még egymás felé, Rebeca nagyon hamar olyan kapcsolatot épített fel ezekkel a srácokkal, mint velem. De ő mindig is ilyen volt, könnyen barátkozott, viszont nem voltak túl tartós barátságai. Nekem több idő kellett, hogy megbízzak valakiben, és ez a fiúkkal is így volt. Szerettem a társaságukat, jókat nevettünk együtt, de egyelőre a titkaim nem terveztem megosztani senkivel sem közülük.
Apró mosolyt villantott rám, felhúztam a lábaim és várakozva néztem a fiúkra és a barátnőmre.
-Mit keltettek fel ilyen korán?-dörzsöltem meg a szemem.
-Azért, amiért engem is.-húzta el a száját Zayn.
-Unatkoztunk.-vonta meg a vállát Liam.-Gondoltuk, unatkozhatnánk együtt.
-Lángelmék.-szólaltam meg szinte teljesen egyszerre Zayn-vel. Egymásra néztünk, és nevetni kezdtünk.-Alszunk?-kérdezte.
-Nem! Nem, nem!-vetődött rá Louis.-Nem alszik senki sem!
-Nézzünk filmet.-vetette fel eme csodálatos ötletet Harry.
A többiek persze ugrottak az ötletre, mi ketten csak hümmögtünk, és nevetve összenéztünk. Ha fáradtak vagyunk, akkor alszunk, mehet akármilyen lövöldözős vagy horrorfilm. Magukhoz vették a laptopom és pötyögtek rajta valamit, nem igazán figyeltem oda, a figyelmemet jobban megragadta Rebeca. Továbbra sem tett le arról, hogy Liam feleségül fogja venni és kis majd kis Tökéletes Liam gyerekeket nemzenek, de legalább előttük már nem hangoztatta, csak nekem mondta, viszont attól függetlenül, hogy már találkoztak jó párszor, Rebeca előszeretettel fotózta a bálványát, és csinált vele közös képeket.
-Hol nézzük? Túl kicsi az ágyad.-nézett rám Louis.
-Azon akartok filmezni?-böktem a laptopomra.
-Aha, szar filmjeid vannak, úgyhogy inkább online nézünk.-jelentette ki lazán Harry.
-Nappali?-vonta fel a szemöldököm.-Ha minden igaz, rá lehet csatlakoztatni a tévére...
Örömujjongásba törtek ki, leugrottak az ágyamról és a gépemmel együtt kirohantak. Nyugodtan mentem utánuk, Rebeca a hátamra ugrott és puszit nyomott az arcomra, utána elengedett és halkan áradozni kezdett.
Mosolyogva mentem Niall után.
-Figyelj.-fordult hátra, és a hajába túrt.-Van valami kaja?
-Nem.-néztem a szemébe komolyan.-Mi nem szoktunk enni.
Nevetni kezdett, megragadtam a kezét, és míg a fiúk a tévével szerencsétlenkedtek, én bevonszoltam a konyhába és kinyitottam előtte a hűtőt.
-Szolgáld ki magad.-ültem le a pultra.
-Eszel velem?-vigyorgott, és kissé megbökte a derekam.
Bólintottam, hiszen még nem ettem ma semmit, és ezt a hasam már jelezte.
Kivette a nutellát a hűtőből, a kezébe nyomtam a kenyeret és mosolyogva néztem, ahogy megken néhány szeletet és egy tálcára pakolja. Felkaptam egyet és jóízűen beleharaptam, mikor bementünk a nappalit már besötétítették és a tévére volt csatlakoztatva a laptopom. 
Helyet foglaltak a kanapén és a földön, akik a szőnyegen ültek, hátukat a kanapénak és/vagy az azon ülők lábának döntötték. Lehuppantam Zayn mellé, mellém Niall ült, hogy elérjem a kenyereket.
-Kéne valami nasi.
-Konyhaszekrény.-néztem hátra Rebeca-ra.
Felugrott, keresztülmászott Liam-en és bukdácsolva a konyhába ment, ahonnan mindent kihozott. Az összes chipset, és két üveg kólát. Louis elindította a filmet, fogjuk rá, hogy az elején, amíg ettem még néztem is. Aztán a szempilláim kezdtek elnehezülni, Zayn is egyre gyakrabban pislogott. Amikor befejeztem az evést még próbáltam figyelni, körülbelül a film 20. percénél viszont bealudtam, addigra Zayn feje már a vállamon pihent és halkan horkolt.